Freakonomics

Levitt ás Dubner kiválasztott néhány érdekes kérdést és megvizsgálta őket a közgazdaságtan eszköztárával, különös tekintettel a szereplők érdekeltségi viszonyaira. Az eredmények:

• a chicagoi középiskolai tanárok és a szumó birkózók időnként csalnak. Előbbiek a diákok tesztjeit javítják fel, hogy az osztályátlag teljesítse a hatóságok elvárásait. A tornán több nyert meccsel rendelkező szumó bírkózók nyerni hagyják gyengébb ellenfeleiket, akik a szívességet a következő tornán visszaadják.
• A kuklux (görög cyclosból jön) klán kevésbé volt erőszakos, mint amilyen híre volt. A tagokat inkább a network élmény és a titkolózás tartotta össze. Amikor nyilvánosságra kerültek a szigorú titkok, akkor a klán összeomlott.
• Az ingatlanügyök érdekei éppen ellentétesek az ügyfél érdekével. Az ügynök nem a minél magasabb árban érdekelt, hanem abban, hogy minél hamarabb eladja az ingatlant - épp az ügyfél érdekével ellentétben, akinek lényegében mindegy, hogy 1-2 héttel később, de 10-20%-kal magasabb áron kel el.
• A drogkereskedő klánok igazgatótanácsának tagjai nagyon sok pénzt keresnek, de cserébe életük negyedét a börtönben töltik. A klánok regionális vezetői és regionális menedzserei (kerületenként 3 fő) elég jól élnek. A kerületi menedzserek 30-60 talpas drogkereskedőt irányítanak, akik egy-egy sarkon várják a vásárlókat. A sarki drogkereskedő minimálbérért dolgozik és a szüleinél lakik, annak ellenére, hogy harmaduk négy éven belül erőszak (belső vagy külső leszámolás, vagy egy őrült drogos) áldozatává válik. Mindazonáltal a minimálbéres dílerek szerencsésnek mondhatják magukat, mert legalább már bekerültek a szervezetbe; mindannyiuk helyére három szervezeten kívüli pályázik. Hiába nagyon keveseknek éri meg igazán a drogkereskedelem, de ők nagy pénzt szakítanak: az emberek rosszul értékelik a valószínűségeket - hiába minél kisebb az esély, ha elég nagy a főnyeremény, akkor az emberek egyre szívesebben játszanak.
• a 90-es években drasztikusan csökkent a bűnözés Amerikában. A szakértők a gazdasági növekedéssel, új rendőrségi technikákkal, súlyosabb büntetésekkel magyarázták ezt a folyamatot. Valójában a legfontosabb oka a kriminalisztikai statisztikák javulásának a 70-as években bevezetett abortusz reform: a nem kívánt, elhanyagolt gyermekek, akik a legvalószínűbb bűnözők, nem születtek meg.

Kérdőjel nélkül

Ha ez igaz, akkor kb. 10 éven belül kijövünk a válságból!

Kapitalizmus 4.0

Kaletsky legfőbb mondanivalója, hogy a nagy világgazdasági válság következtében a kapitalizmust nem más fogja váltani, mint a kapitalizmus, mivel az emberi természetnek ez a gazdasági modell felel meg a leginkább. Ezzel együtt a régi kapitalizmust új fogja felváltani; a szerző érvelése szerint a 4.0-s változat. A kapitalizmusok első változata a laissez-faire klasszikus korszaka volt, amely az 1929-es nagy válsággal ért véget. A második, javított kiadás a keynesiánus korszak, amely az 1950-as, 1960-as években példátlan fejlődést eredményezett, majd az 1970-es évek stagflációjában ért véget. A 3.0-ás változatot a monetarizmus képviselte, amelyet ugyan alig két évig próbált ki a világ, mégis (nagyrészt elegáns, a szigorú tudományosság matematikai követelményeinek köszönhetően) meghódította az egyetemi és politikai értelmiséget és mára uralkodó irányzattá vált.

A 2008-09-es pénzügyi válság és annak következményei viszont megmutatták a piaci fundamentalizmusra épülő modellnek a korlátait. A Lehman csőd, amely megroppantotta a világ pénzügyi és gazdasági rendszerét nemcsak a piacok mindenhatóságába és a racionális várakozások matematikai modelljébe vetett hitet oszlatta szét, hanem megmutatta, hogy a kapitalizmusban nemcsak szükséges rossz az állami beavatkozás, hanem a piaci mechanizmussal egyenértékű a szerepe.

Milyen is lesz a 4.0-s kapitalizmus? Egyelőre nem látni pontosan, de az egyik alapvetése lesz az állami beavatkozás szükségességének ismételt felismerése, a keynesi keresletmenedzsment egy új változata. A piaci fundamentalizmus korszaka után a politikai elitnek ismét fel kell ismernie, hogy a makrogazdaság más megközelítést igényel, mint az individuális gazdasági szereplők; a kettő között alapvető eltérések vannak és ami mikroszinten működik, helyes, kívánatos, morálisan elfogadható, az nem feltétlen az makrószinten. Egy jóhiszemű családfő nem gondolhatja komolyan, hogy az adósságválságból még több hitellel ki lehet jönni, viszont makrószinten pont ez lehet a megoldás!

Kaletsky nagyon egyszerű és világos logikával cáfolja a válság éveinek mítikus félelmeit és általánosan hangoztatott konvencióit. Az első ezek közül, hogy a válságot az amerikaiak telhetetlen, felelőtlen hiteléhsége okozta. Kaletsky szerint egyrészt lehetetlen meghatározni egy ideális, minden helyzetre ráillő viselkedési keretet, amelyet felelősnek nevezhetnénk. A felelős viselkedés kontextusfüggő. A nagy válságot megelőző húsz-harminc évben Amerika hozzászokott egy biztonságos, kiszámítható világhoz, amelyben folyamatosan növekedett az életszínvonal, a nemzeti vagyon és bőségesen állt rendelkezésre finanszírozás. Ezzel a történelmi helyzettel (kommunizmus vége, Ázsia bekapcsolódása a világgzadaságba, technológiai forradalom, békeosztalék, globalizáció, hárommilliárd új fogyasztó, példátlanul alacsony infláció és munkanélküliség évtizedei, pénzügyi forradalom) éltek az emberek. A trendek most is megvannak - a világ számos országa köszöni, jól van. A válság oka nem a kapzsiság volt, hanem a washingtoni politika, amely nem értette a pénzügyi rendszer hitelláncolatát. A ciklikus válságban meggyengülő bankokat a piaci fundamentalista ideológia juttatta csődbe.

Ami a félelmeket illeti: a pénzmennyiség növelése nem feltétlenül vezet inflációhoz ha magas a munkanélküliség és kihasználatlanok az ipari kapacitások; a robbanó energiaárak mögött elsősorban a piacok szabályozatlansága áll (mesterségesen magas árak felhajtói az olajba fektető nyugdíjalapok); a saját devizájában eladósodó USA (UK, Japán) nem tud csődbe menni, mert kontrollt gyakorol a valutája felett (amely saját magára vonatkozó követelés - virtuális érték csupán) - csak azok az államok mehetnek "csődbe", akik más által ellenőrzött valutában adósodnak el, főleg ha a hitelezők is külföldiek! Az államadósság - amennyiben belső forrásra épül - nem csökkenti a jövőbeli generációk jólétét, csupán ezen generációkon belül változtatja meg az (adófizetők és értékpapírtulajdonosok közötti) erőviszonyokat. A válság nyomán a nemzetközi kereskedelmi egyensúlytalanságok sem fognak rendeződni, mivel az exportáló országok erősen ragaszkodnak kereskedelmi többletükhöz. A bankrendszer sem fog feltétlenül csődbe menni: az utóbbi évtizedekben számtalanszor szenvedtek súlyos egyszeri veszteségeket a bankok, de bőséges központi banki finanszírozás mellett néhány év alatt újraépítették a tőkéjüket.

public enemy no 1.

Exit Osama Bin Laden

Arab felkelés 12. rész - a Nyugat beavatkozik

A repüléstilalmi zónák érvényesítését tegnap 16:00 körül megkezdte a francia légierő. 17:45-től pedig szárazföldi célpontokat is támadnak.

Éjjel belépett a hadműveletekbe az amerikai és a brit haditengerészet, 120 tomahawk rakétát lőttek ki a légvédelem radarjai és rakétaütegei ellen.

Dél-olaszországi légi támaszpontokra gyülekezik a nemzetközi légierő: brit, kanadai, spanyol, dán, belga vadászgépek fognak résztvenni a további légicsapásokban.

Discovery utolsó útja

Utolsó útjára indult a Discovery űrhajó. A NASA idén leállítja a 30 éves shuttle programot. Az eddigi 133 misszió során az öt megépített űrhajóból kettő megsemmisült. Az Endeavour

és az Atlantis még fog idén repülni, egy-egy feladatot kell még végrehajtaniuk aztán a program leáll.

Bahrein, Líbia

Az arab felkelés újabb állomásai: Bahrein és Líbia. Bahrein alapproblémája, hogy az uralkodó szunnita a lakosság pedig shíita. A sejk megpróbálja pénzzel oszlatni a tömeget. Az amerikaiak árgus szemmel figyelik az eseményeket, ugyanis Bahreinben állomásozik az 5. flotta, a Perzsa Öböl ura.
Líbiában a rendőrség simán tüzet nyitott a kormányellenes tüntetőkre. Egy sor halott és tucatnyi sebesült. Kadhafi sms-ben fenyegeti a lakosságot.

Mubarak megy, az utcán folyik a vér

Tegnap este épp jókor kapcsoltam be a tévét. Élőben közvetítették Mubarak beszédét: az elnök bejelentette, hogy 30 év után elege van a hivatalból, a szeptemberi választásokon már nem indul. Addig pedig a kormány és az ellenzék üljenek le és tárgyaljanak az átmenetről. Ő, Mubarak katona ember, aki nem szegi meg kötelességét, kitölti mandátumát.

Az elnök beszédére azután kerül sor, hogy Kairóban többszázezres tüntetést tartott az ellenzék, követelve Mubarak azonnali távozását. A bejelentést nagy hangzavar követi. Érdekes, mennyire nem ismerjük egymást: a cnn amerikai tudósítói arról kezdenek beszélni, hogy hatalmas öröm fogadja az elnök távozásának hírét. Ekkor valaki - talán egy arab tolmács - szól a kulisszák mögül: a tömeg nem éljenez, hanem háborog, azonnali lemondást követelnek.

Másnap Kairóban összecsap az ellenzék és a kormánypárt támogatóinak tömege. Folyik az embervér. Polgárháború lesz? Kövekkel, molotov-koktélokkal?

Nagy a tét: a közel-kelet és az arab világ meghatározó állama (Amerika szövetségese), a világ 10. legnagyobb hadserege.

Obama üzenete

American people need new jobs for years!

Link: State of the union address 2011: how did Obama's text compare to other US presidents?

A beszédhez katt ide.

Orbán az EP-ben, Hu Jintao Washingtonban

Történelmi nap a magyar-EU kapcsolatban. A magyar miniszterelnök bemutatta az elnökségi programot az Európai Parlamentnek. Ritka pillanat, legközelebb másfél évtized múlva lesz ilyen. A programot mindenki nagyon jónak találta.

A parlamenti vitanap fő témája mégis inkább a magyar médiatörvény. Értelmetlen szócsata; a nagy demokratikus értékek deklarálásának pillanatai. A politikai klisék, előítéletek és demagógiák csimborasszója. (Művészet volt így elkúrni az Elnökség első napjait. A világ legnagyobb ökrei fogadtatták el ezt a törvényt pont ebben a pillanatban: rövid határidőn belül mindet lapátra kell tenni!)

Linkek: Index, Népszabadság vagy Magyar Nemzet; példának egy LeMonde rövidhír; végül a hivatalos változat.

Szerencsére a világot abszolút nem érdekli a dolog (jellemző, hogy a LeSoir vagy az EuObserver említést sem tesz a Strassbourgi vitanapról). Az európai napilapok címlapján inkább a szuperhatalmi mosolydiplomácia szerepel: Hu Jintao, a feltörekvő Kína elnöke a hanyatló Washingtonban járt és komoly üzleteket kötött.

Link

Thomas L. Friedman

És mégis lapos a Föld - mondja a szerző, miután indiai körútján összezavarodik, vajon tényleg Indiában vagy csak Kansasban járt-e.

A lapos világról szóló könyv meglehetősen nyugtalanító világképet mutat be, a globalizáció új, harmadik korszakát. Globalizáció 1.0 Columbus útjától kezdődött és 19. század végéig tartott. Ennek a globalizációnak az államok voltak a szereplői: gyarmatosítók és gyarmatosítottak. Globalizáció 2.0 a 19. század végén indult és kb. napjainkig tartott: főszereplői a globális árupiacokon cselekvő multinacionális vállalatok voltak, eredménye pedig az lett, hogy a világ 500 legnagyobb vállalata globális értékláncot és globális ügyfélhálózatot épített ki.

Friedman szerint egy sor technikai és politikai változás eredményeként a globalizáció az ezredfordulón új korszakba lépett: a résztvevők már nem vállalatok, hanem emberek, individuumok, munkavállalóként és fogyasztóként egyaránt. A következménye pedig szinte felfoghatatlan: hárommilliárd ember belépése a világpiacra. Mindez a világgazdaságnak az ipari forradalom óta nem látott méretű átrendeződéséhez fog vezetni.

Melyek azok a folyamatok, amelyek lehetővé tették a globalizáció új szakaszának kibontakozását? A szerző tíz ilyet említ:
1, politikai változások: 11-9, vagyis november 9. a berlini fal leomlásának napja - a liberális demokrácia és a piacgazdaság győzelme, a történelem vége;
2, a 90-es évek internetforradalma;
3,Workflow szoftwerek - munkafolyamatok digitalizálása, részekre bonthatósága;
4, Feltöltés - bárki közzéteheti szellemi termékét, csak egy internetkapcsolat és egy számítógép kell;
5, Outsourcing - szolgáltatások kiszervezése
6, Offshoring - termelés kiszervezése
7, Globális beszállítói hálózatok megszervezése és digitalizálása
8, Insourcing - vállalatok belső folyamataikat is piacra viszik, amennyiben azok értékesek mások számára (elmosódnak a vállalatok külső-belső határai. pl. a Toshiba laptopokat a UPS szervizeli, vagy: a Bank of India internetbank rendszerét a HP modernizálja)
9, In-forming - az egyén azon lehetősége, hogy egyszerű webes eszközökkel kiépítse a saját "beszállítói" hálózatát, olcsón és gyorsan szerezzen be releváns információkat;
10, Szteroidok (mindazon mobil elektronikai kütyük, amelyek digitalisak, személyre szabhatók és képesek megjeleníteni a virtuális teret)

Friedman szerint globalizáció 3.0-ban hármas konvergencia zajlik:

I. technikai konvergencia: a lapos világot létrehozó technológiák egymás hatékonyságát növelik. Olyanok mint a sör és a virsli, komplementerek, egymás terjedését segítik.

II. A lapos világban az üzleti modell is ellaposodik: a vállalatok egyre jobban preferálják a horizontális együttműködést. Ezzel párhuzamosan a szervezetük is laposodik: kevesebb hierarchia, kevesebb vertikális szint, mivel a lapos világban a leghatékonyabb tevékenységre kell koncentrálni, a back-office-t ki lehet szervezni Indiába.

III. politikai konvergencia: Kína, India, a korábbi szovjet blokk, Dél-Amerika országai és Dél-Ázsia nagy vonalakban ugyanazt a gazdasági receptet fogadta el: liberalizáció, szabad kereskedelem, bekapcsolódás a világgazdaságba. A globális kapitalizmus elfogadása a 21. századot leginkább meghatározó politikai jelenség.

A vég kezdete

Csak az a kérdés, hogy hanyadik. A múlt héten kivonult Irakból az utolsó "harcoló" amerikai dandár. Mostanra a katonák haza is értek északnyugati bázisukra.

Persze közel 50 ezer amerikai katona maradt Irakban. Ők "nem harcolnak", hanem kiképző és megfigyelő misszióban vannak. Tehát miközben maradnak, azért lassan mégiscsak mennek. Vajon ez már tényleg az iraki kaland végének a kezdete?

Fareed Zakaria

Az új évezred első évtizede még az amerikai hegemónia korszaka, de a világ változik és az USA egyre kevésbé lesz képes befolyásolni a világot. Nem egyszerűen arról van szó, hogy más nagyhatalmak felemelkednek, esetleg az USA riválisaivá válnak. Az új világrend nem az amerikai tagadása lesz, hanem annak továbbfejlesztése, amely fel fogja használni elődje sikeres intézményeit (kapitalizmus, szabadkereskedelem, tömegkultúra, tudományos és politikai intézmények). Az amerikai utáni világrendhez Amerikának is alkalmazkodnia kell, mert az alapvető gazdasági, demográfiai és politikai folyamatok alapján befolyása csökken.

Zakaria szerint korunk meghatározó történelmi folyamata a két ázsiai óriás, Kína és India (tágabb értelemben a fejlődő világ) felemelkedése. A szerző ezt a folyamatot távlatilag vizsgálja: a Nyugat évszázadok alatt felhalmozott előnye óriási, hatása nemcsak civilizációs, egyszerűen a modernitás nagyon sok eleme nyugati találmány, a többi civilizáció átveszi és saját ízlése szerint adaptálja őket. A Nyugat előnye olyan nagy, hogy a fejlődő államok felzárkózási folyamata még hosszú évtizedekig fog tartani.

A nagy méretek (a SUV autók, a végtelen utak, felhőkarcolók, vagy éppen a Grand Canyon) bűvöletében élő amerikaiak számára a legnagyobb kihívás Kína, amely még Amerikához képest is felfoghatatlanul óriási. A világ népességének ötöde bármire képes. Kína gazdasági növekedése a gazdaságtörténelem eddigi legnagyobb növekedési sztorija, amely kiemelt 300 millió embert a szegénységből, létrehozta a világ harmadik legnagyobb gazdaságát (vásárlóerő paritáson már rég a második) és a legnagyobb exportőrét. A kínai ugyanakkor praktikus és nem misszionárius civilizáció, az ország vezetői jobban tartanak a nagyhatalmi szerep csapdáitól, mint a külföld Kínától.

Az Egyesült Államok relatív előnye csökken, ugyanakkor messze nem egy haldokló nagyhatalom. Az amerikai társadalom továbbra is tele van alkotó energiával, kiemelkedő szaktudással, munka és életkedvvel. A lakosság lélekszáma növekszik, a termelékenység magas, itt vannak a világ legjobb egyetemei és kutatóintézetei. Az amerikai gazdaság a legkorszerűbb ágazatokban piacvezető.

Az amerikai birodalomnak fordított problémával kell szembenéznie, mint a hanyatló brit birodalomnak kellett. Londonnak gyengülő gazdasággal kellett volna fenntartania birodalmát, amely a legnagyobb politikai tehetséggel is lehetetlen. Amerikában nem a gazdaság a probléma, hanem a politikai folyamat. Az elmélyült és megszilárdult ideológiai ellentétek teszik lehetetlenné a korszerű, hatékony kormányzati reformokat, amelyek kezelnék az egészségügy és az oktatás kudarcait.

Az amerika utáni világrendben az amerikai külpolitikának változnia kell:

1. élnie kell a választás lehetőségével. Az USA sem elég erős ahhoz, hogy egyszerre mindent akarhasson. A kormányzás nem más mint stratégiai választások sorozata.
2. átfogó szabályokat kell alkotni (és betartani), mintsem egyéni érdekeket érvényesíteni. Így lehet érdekeltté tenni Kínát, Indiát, Oroszországot abban, hogy a kooperatív nemzetközi rend fennmaradjon.
3. a brit egyensúlyozási politika helyett inkább a Bismarcki modellt kell követnie. Bismarck az összes nagyhatalommal jobb kapcsolatra törekedett, mint azok egymás között, így Németország első lehetett az egyenlők között.
4. fenn kell tartani a nemzetközi intézmények sokszínűségét. A különféle feladatokra különböző intézmények alkalmasak.
5. aszimmetrikusan kell gondolkodnia. A rendet tagadó erők technológiai hátránya óriási, ezért kihívásukat csak aszimmetrikus eszközökkel intézhetik - a kihívásokra adott válaszoknak is aszimmetrikusnak kell lenniük. Ebből a szempontból Amerika különösen sebezhető: diplomáciai eszközeit nagyrészt visszafejlesztette, helyette van egy omnipotens hadserege. Vajon Afrika komplex problémáinak kezelésére tényleg egy új katonai parancsnokság létrehozása a legjobb módszer? Nyilvánvalóan nem, de az USA-nak nincs más eszköze!
6. ügyelnie kell arra, hogy akcióinak minél nagyobb legitimitása legyen. Ugyan kit érdekel Mexikóban, hogy kié a hatalom Bagdadban? De az mindenkit érdekel, hogyan viselkedik a kor egyetlen szuperhatalma.

Az Egyesült Államoknak le kell győznie félelmeit, magabiztos, a világra nyitott és optimista országként kell üdvözölnie az új korszakot. Ebben az esetben erős és nagy maradhat.

No komment

Obama a légycsapó

Érdemes megnézni ezt a videót. Ilyen amerikai elnök van most a meszelt házban.

No comment but: érdemes figyelni, hogyan villan Obama szeme a légy lecsapását követően...

Obama Magyarországról beszél

Nem találok konkrét linket, csak az index irta. Ha igaz, akkor az elég durva jelzés. Akkor szeptember előtt kormányváltás lesz.

Átmenet

A napokban véget ér W.Bush 8 éves regnálása. Elmondta utolsó hivatalos beszédét is: legnagyobb eredményének tekintette, hogy 2001 szeptembere után nem volt több támadás amerikai területen. Sajnálta az Abu Graib-ben történteket és elnézést kér, hogy nem találtak WMD-ket.
Majd ISTEN áldásával elvonul, becsukódnak az ajtók és...mi történhet azután? Netán családi körben borozgatnak? A kollégák elmesélik a legjobb történeteiket, miken mentek át együtt? Vagy csomagolnak? Milyen fura egy érzés lehet...
Keddtől Obama az elnök. Legalább egy mondat lesz erről a történelemkönyvekben.
1989-1993 George Bush
1993-2001 Bill Clinton
2001-2009 George W. Bush
2009- Barack Obama

Obama day

2008. November 4.-én az USA Obamát választotta elnökké. Óriási feladatok várnak rá:

• új globális klímaegyezmény
• technológiai forradalom az energiafüggetlenség jegyében
• USA kereskedelmi és folyó fizetési mérleghiányának lefaragása
• Iraki háború befejezése
• Japán és Európa megbékítése,
• társadalombiztosítás reformja

Ahhoz, hogy sikert érjen el meglehetősen keserű pirulákat kell beadnia az amerikai társadalomnak.

Vissza kell fogni a fogyasztást, az amerikaiaknak el kell kezdeni megtakarítani és exportálni. Időközben meg kell kűzdeni a pénzügyi válsággal is.

Európa és Japán megbékítéséhez nagyobb beleszólást kell engednie a közös ügyekbe - az érdekelt csoportokkal el kell fogadtatni, hogy nem lehet a továbbiakban egyoldalúan diktálni.

Az olajmentes és CO2 mentes technológiákhoz komoly befektetéseken és még komolyabb lobbik testén keresztül vezet az út. Az új klímapolitikához szükség van Indiára és Kínára is.

A legkönnyebbnek az iraki háború befejezése tűnik, de az sem egyértelmű - nagyhatalmak nem szokták önként feladni a stratégiai termékek feletti ellenőrzést.

A belpolitikai reformok (adóemelés és társadalombiztosítás) önmagukban is elegendők lehetnek, hogy paralizálják az elnök tevékenységét. Clinton kétszer is nekifutott a tb-reformnak, sikertelenül - orvosokkal szemben nehéz reformokat csinálni.

Mark Leonard

ML ezzel a rövid munkával kíván reflektálni az ezredfordulót követő évek köldöknéző transzatlanti vitájára. A szerző alapvetése, hogy Európa létrehozta a 21. század nemzetközi kapcsolatainak alapvető működési modelljét, a közös értékeken, normákon alapuló európai közösséget, amelyre példaként tekintenek az amerikai hegemóniával egyre elégedetlenebb világ régiói.

Az európai politika dinamikája a 17. században létrehozta a nemzetállamot, amely minden korábbi politikai testnél hatékonyabb szerveződés volt. A 21. század kihívásai azonban már meghaladják a nemzetállamok lehetőségeit. Senki nincs abban a helyzetben, hogy kontrollálja a globalizáció erőit vagy egymaga megállítsa a globális felmelegedést!

Az új európai modell erőssége a hálózat jellegéből adódik. A hálózat lényege, hogy senki nem birtokolhatja teljesen, senki nem uralhatja! Az európai intézmények tulajdonosai a tagállamok, amelyek arra használják ezeket az intézményeket, hogy a közösségi politikák formálása révén befolyásolhassanak olyan folyamatokat, amelyekre magukban semmi befolyásuk nem lenne.

A hálózat másik nagy ereje a rugalmassága. Az európai projekt válságokon keresztül fejlődött, kevésbé rugalmas szervezettel rég megbukott volna. A hálózati struktúra azonban mind belső mind külső erőktől megvédte a projektet. A tagállamok megosztására irányuló külső szándékok eddig csak átmeneti eredményt hoztak.

Az EU-nak ugyanis sikerült megfordítania a hatalmi egyensúly logikáját. Amennyiben a kiegyensúlyozandó politikai entitás egy hálózat – egy klub, amelynek nincs kemény közepe – mint egy billiárdgolyónak – akkor a klasszikus metafora szerint nekiütköző külső billiárdgolyók nem pattannak le róla, hanem belefolynak, beleragadnak a közösség végeláthatatlan tárgyalásaiba, technikai eljárásaiba.

Az új évszázad európai rendje a felügyeleti hatalmon alapszik. A nemzetközi társadalomban éppúgy mint egy államon belüli társadalomban érvényesül Foucault megfigyelése: a fejlett társadalmak a rendet a társadalom alanyainak ön-felügyeletére építik (adatbázisok, azonosítószámok, törvények) ahelyett, hogy időről időre látványos kivégzéseket, büntetéseket alkalmaznának – amely a megfélemlítő hatalom eszközei. Foucault szerint a társadalmi rendet nem a rendfenntartó erők tartják fent! A rendet a társadalmi alanyok többségének érdekeltsége biztosítja. Ugyanez érvényesül a nemzetközi rendszerben is: amennyiben békét és fejlődést akarunk, akkor a nemzetek többségét érdekeltté kell tenni! Nem elég időről időre lerohanni egy-egy lator államot!

Az európai felügyeleti hatalom működésének alapja a nemzetközi jog. Az európai projekt lényege a 80000 oldalnyi Acquis. A rendszer működésének lényege, hogy a tagállamok internalizálják ezt a joganyagot, tartják be a szabályokat és közben figyelik a többiek hogyan teljesítenek. Az utóbbi évtizedekben átalakult az európai politikai diskurzus. A szavazópolgárok éberen figyelik, hogyan teljesít kormányuk a többi európai kormányhoz képest.

Európa külső hatalmának nem a katonai erő a forrása. Európa a világ legnagyobb gazdasága és a világ legnagyobb piaca. A tagállamokon kívül közvetlenül kapcsolódik hozzá a Balkán, Törökország, Észak-Afrika, a Közel-Kelet és az ACP országok csoportja. Az európai gazdasági zónában él a világ lakosságának egynegyede. Ennek a gazdasági zónának a szabályait Brüsszelben írják.

Az európai zóna vizsgálata rámutat az európai hatalom jellegére. Ez a hatalom transzformatív jellegű. Nem képes kikényszeríteni változásokat, de képes rávenni társadalmakat, hogy a változásokat belülről kényszerítsék ki. Az európai határozatok nem egy nagyhatalom diktátumaiként jelennek meg a külvilágban, hanem egy klub szabályaiként – amelyeket tiszteletben kell tartani ha valaki kapcsolatba kíván lépni vele.

Az európai klub piaca, társadalma, szabályai, társadalmi egyensúlyra és fenntartható növekedésre épülő modellje olyan vonzó a környező társadalmak számára, hogy a legnagyobb büntetés, amelyet az EU kiróhat egy társadalomra, ha egyáltalán nem foglalkozik vele! Ugyanakkor az EU megjutalmazhatja azokat, akik jól viselkednek. A jutalmak jutalma a tagság ígérete. Ez az ígéret egy évtized alatt átalakította a kelet-európai társadalmakat!

Az EU sikere ösztönzést jelent a világ régiói számára, hogy létrehozzák saját regionális szervezeteiket. A regionalizmus szelleme kiszabadult palackjából. A világ jövőjét nemcsak a keleti óriások, Kína és India felemelkedése fogja meghatározni, hanem az olyan regionális együttműködések, mint a MERCOSUR, az ASEAN, az APEC, esetleg az Arab Liga, Afrikai Unió, amelyek a kisállamoknak is lehetőséget adnak saját sorsuk alakítására.

IV. flotta

Az USA reaktiválta a IV. flottáját.
A IV. flottát a második világbajnokság alatt hozták létre azzal a céllal, hogy a karib térségben és a Panama csatorna környékén megakadályozza a német tengeralattjárók tevékenységét. Később a hidegháború első éveiben a flotta feladata a latin amerikai szövetségesek védelme volt, de a 60-as évek közepére a IV. flottát visszavonták, mivel a nagy ellenség nem tudott behatolni a térségbe.

A 21. századi sakktáblán azonban - úgy néz ki - ismét szükség van a katonai jelenlétre! Az USA ezért reaktiválta a IV. flottát, benne a USS Boxer repülőgéphordozóval.

A reaktivákt flotta irányulhat Chavez ellen, esetleg készülhetnek egy esetleges kubai válságra, elképzelhető, hogy a növekvő kínai befolyást akarják ellensúlyozni vele? Ki tudja?!