Kérdőjel nélkül

Ha ez igaz, akkor kb. 10 éven belül kijövünk a válságból!

Kapitalizmus 4.0

Kaletsky legfőbb mondanivalója, hogy a nagy világgazdasági válság következtében a kapitalizmust nem más fogja váltani, mint a kapitalizmus, mivel az emberi természetnek ez a gazdasági modell felel meg a leginkább. Ezzel együtt a régi kapitalizmust új fogja felváltani; a szerző érvelése szerint a 4.0-s változat. A kapitalizmusok első változata a laissez-faire klasszikus korszaka volt, amely az 1929-es nagy válsággal ért véget. A második, javított kiadás a keynesiánus korszak, amely az 1950-as, 1960-as években példátlan fejlődést eredményezett, majd az 1970-es évek stagflációjában ért véget. A 3.0-ás változatot a monetarizmus képviselte, amelyet ugyan alig két évig próbált ki a világ, mégis (nagyrészt elegáns, a szigorú tudományosság matematikai követelményeinek köszönhetően) meghódította az egyetemi és politikai értelmiséget és mára uralkodó irányzattá vált.

A 2008-09-es pénzügyi válság és annak következményei viszont megmutatták a piaci fundamentalizmusra épülő modellnek a korlátait. A Lehman csőd, amely megroppantotta a világ pénzügyi és gazdasági rendszerét nemcsak a piacok mindenhatóságába és a racionális várakozások matematikai modelljébe vetett hitet oszlatta szét, hanem megmutatta, hogy a kapitalizmusban nemcsak szükséges rossz az állami beavatkozás, hanem a piaci mechanizmussal egyenértékű a szerepe.

Milyen is lesz a 4.0-s kapitalizmus? Egyelőre nem látni pontosan, de az egyik alapvetése lesz az állami beavatkozás szükségességének ismételt felismerése, a keynesi keresletmenedzsment egy új változata. A piaci fundamentalizmus korszaka után a politikai elitnek ismét fel kell ismernie, hogy a makrogazdaság más megközelítést igényel, mint az individuális gazdasági szereplők; a kettő között alapvető eltérések vannak és ami mikroszinten működik, helyes, kívánatos, morálisan elfogadható, az nem feltétlen az makrószinten. Egy jóhiszemű családfő nem gondolhatja komolyan, hogy az adósságválságból még több hitellel ki lehet jönni, viszont makrószinten pont ez lehet a megoldás!

Kaletsky nagyon egyszerű és világos logikával cáfolja a válság éveinek mítikus félelmeit és általánosan hangoztatott konvencióit. Az első ezek közül, hogy a válságot az amerikaiak telhetetlen, felelőtlen hiteléhsége okozta. Kaletsky szerint egyrészt lehetetlen meghatározni egy ideális, minden helyzetre ráillő viselkedési keretet, amelyet felelősnek nevezhetnénk. A felelős viselkedés kontextusfüggő. A nagy válságot megelőző húsz-harminc évben Amerika hozzászokott egy biztonságos, kiszámítható világhoz, amelyben folyamatosan növekedett az életszínvonal, a nemzeti vagyon és bőségesen állt rendelkezésre finanszírozás. Ezzel a történelmi helyzettel (kommunizmus vége, Ázsia bekapcsolódása a világgzadaságba, technológiai forradalom, békeosztalék, globalizáció, hárommilliárd új fogyasztó, példátlanul alacsony infláció és munkanélküliség évtizedei, pénzügyi forradalom) éltek az emberek. A trendek most is megvannak - a világ számos országa köszöni, jól van. A válság oka nem a kapzsiság volt, hanem a washingtoni politika, amely nem értette a pénzügyi rendszer hitelláncolatát. A ciklikus válságban meggyengülő bankokat a piaci fundamentalista ideológia juttatta csődbe.

Ami a félelmeket illeti: a pénzmennyiség növelése nem feltétlenül vezet inflációhoz ha magas a munkanélküliség és kihasználatlanok az ipari kapacitások; a robbanó energiaárak mögött elsősorban a piacok szabályozatlansága áll (mesterségesen magas árak felhajtói az olajba fektető nyugdíjalapok); a saját devizájában eladósodó USA (UK, Japán) nem tud csődbe menni, mert kontrollt gyakorol a valutája felett (amely saját magára vonatkozó követelés - virtuális érték csupán) - csak azok az államok mehetnek "csődbe", akik más által ellenőrzött valutában adósodnak el, főleg ha a hitelezők is külföldiek! Az államadósság - amennyiben belső forrásra épül - nem csökkenti a jövőbeli generációk jólétét, csupán ezen generációkon belül változtatja meg az (adófizetők és értékpapírtulajdonosok közötti) erőviszonyokat. A válság nyomán a nemzetközi kereskedelmi egyensúlytalanságok sem fognak rendeződni, mivel az exportáló országok erősen ragaszkodnak kereskedelmi többletükhöz. A bankrendszer sem fog feltétlenül csődbe menni: az utóbbi évtizedekben számtalanszor szenvedtek súlyos egyszeri veszteségeket a bankok, de bőséges központi banki finanszírozás mellett néhány év alatt újraépítették a tőkéjüket.

Arab felkelés 11. rész

Az ENSZ BT csütörtök este azonnal tűzszünetre szólította fel a líbiai kormányt. Továbbá határozatot fogadott el arról, hogy Bengázitól nyugatra egy 100 km-es sávban repülési tilalmi zónát hozzanak létre, valamint a szárazföldi katonai intervención kívül bármilyen eszközzel megakadályozzák a civilek mészárlását.

Egy másik hír szerint elhagyta a touloni kikötőt a francia CharleDeGaulle repülőgéphordozó.

Szombat este Párizsban tárgyal Sarkozy és Cameron. Eközben a NATO készíti a műveleti terveket.

Jönnek a légicsapások! Vasárnap vagy hétfőn?

Siófoki kifőzde

Szinte ismétli önmagát a világ. 2006 nyarán a szocik jártak titkos tanácskozásra az öszödi kormányüdülőbe. Budapestről elvonulva, a kiváncsi szemek elől elmenekülve főzték ki a "reformokat".

Most Orbánék Siófokon bújkálnak. A frakciók teljes létszámban. Keverik-kavarják. Mármint a kakit. Nincs mit tenni, nagy a baj, mégpedig strukturális baj van. Újból rossz sejtek kerengenek bennem: tényleg akkora baj van, hogy nem lehet megmondani nehogy általános pánik legyen?

Nagy kérdőjel. Hivatkozás nélküli jóslat?

új Széchenyi-terv

Napra pontosan tíz évvel a Széchenyi-terv 1.0 bemutatása után ma bejelentették az új Széchenyi-terv beindulását. A kormány sajtótájékoztatóján csak úgy röpködtek a milliárdok (ami rögtön hiteltelenné teszi az egészet): 1100 milliárd lesz majd elérhető a pályázatokon. Az ösztönző csomagtól a beruházási ráta érezhető emelkedését várja a kormány. Céljuk: 300 ezer új munkahely (ezek szerint 2014-2020 között jön a további 700 ezer) létrehozása, a GDP növekedésnek pedig 4-6 százalék közé kell emelkednie (ismerve a német gazdaság 3,6%-os adatát, ez nem elérhetetlen cél!)

Tegnap először hallhattunk a megszorításokról is (jaj, bocsánat, nem megszorítás, hanem átrendezés): a korengedményes nyugdíjazás valószínűleg megszűnik (nagyon helyes), csökkenhet a munkanélküliek támogatása (ez még nem biztos), átnézik a rokkantnyugdíj rendszerét (kikerül a TB nyugdíj ágából) és bevezetik a kiadási korlátot a nyugdíj kasszánál, vagyis csak azt lehet majd kifizetni, amit járulékban beszedtek (újabb nagy lépés a svéd nyugdíjrendszer felé). Ezek mind nagyon pozitív hírek. Plussz-plussz a kormánynak!

Link
(++)

Egy évvel Haiti után

Egy évvel Haiti után az a helyzet, hogy a nagy pénzügyi válság harmadik évében kezdenek kijönni az egyes államok közötti strukturális különbségek. A maghreb országaiban éhség és (sokdiplomás) munkanélküli lázadások vannak (hadsereg Tuniszban), miközben az NSZK az újraegyesítés óta legmagasabb gazdasági növekedését produkálta 2010-ben (export és belső kereslet). Ehhez kapcsolódóan megerősítem hitemet, hogy 2011-ben beindul a magyar gazdasági növekedés is (meg fogunk lepődni): lassan két évtizede a némethez szorosan kapcsolódik a magyar növekedés, szinte lehetetlen, hogy ne érezzük a német rekord hatásait. Lehetetlen.

Thomas L. Friedman

És mégis lapos a Föld - mondja a szerző, miután indiai körútján összezavarodik, vajon tényleg Indiában vagy csak Kansasban járt-e.

A lapos világról szóló könyv meglehetősen nyugtalanító világképet mutat be, a globalizáció új, harmadik korszakát. Globalizáció 1.0 Columbus útjától kezdődött és 19. század végéig tartott. Ennek a globalizációnak az államok voltak a szereplői: gyarmatosítók és gyarmatosítottak. Globalizáció 2.0 a 19. század végén indult és kb. napjainkig tartott: főszereplői a globális árupiacokon cselekvő multinacionális vállalatok voltak, eredménye pedig az lett, hogy a világ 500 legnagyobb vállalata globális értékláncot és globális ügyfélhálózatot épített ki.

Friedman szerint egy sor technikai és politikai változás eredményeként a globalizáció az ezredfordulón új korszakba lépett: a résztvevők már nem vállalatok, hanem emberek, individuumok, munkavállalóként és fogyasztóként egyaránt. A következménye pedig szinte felfoghatatlan: hárommilliárd ember belépése a világpiacra. Mindez a világgazdaságnak az ipari forradalom óta nem látott méretű átrendeződéséhez fog vezetni.

Melyek azok a folyamatok, amelyek lehetővé tették a globalizáció új szakaszának kibontakozását? A szerző tíz ilyet említ:
1, politikai változások: 11-9, vagyis november 9. a berlini fal leomlásának napja - a liberális demokrácia és a piacgazdaság győzelme, a történelem vége;
2, a 90-es évek internetforradalma;
3,Workflow szoftwerek - munkafolyamatok digitalizálása, részekre bonthatósága;
4, Feltöltés - bárki közzéteheti szellemi termékét, csak egy internetkapcsolat és egy számítógép kell;
5, Outsourcing - szolgáltatások kiszervezése
6, Offshoring - termelés kiszervezése
7, Globális beszállítói hálózatok megszervezése és digitalizálása
8, Insourcing - vállalatok belső folyamataikat is piacra viszik, amennyiben azok értékesek mások számára (elmosódnak a vállalatok külső-belső határai. pl. a Toshiba laptopokat a UPS szervizeli, vagy: a Bank of India internetbank rendszerét a HP modernizálja)
9, In-forming - az egyén azon lehetősége, hogy egyszerű webes eszközökkel kiépítse a saját "beszállítói" hálózatát, olcsón és gyorsan szerezzen be releváns információkat;
10, Szteroidok (mindazon mobil elektronikai kütyük, amelyek digitalisak, személyre szabhatók és képesek megjeleníteni a virtuális teret)

Friedman szerint globalizáció 3.0-ban hármas konvergencia zajlik:

I. technikai konvergencia: a lapos világot létrehozó technológiák egymás hatékonyságát növelik. Olyanok mint a sör és a virsli, komplementerek, egymás terjedését segítik.

II. A lapos világban az üzleti modell is ellaposodik: a vállalatok egyre jobban preferálják a horizontális együttműködést. Ezzel párhuzamosan a szervezetük is laposodik: kevesebb hierarchia, kevesebb vertikális szint, mivel a lapos világban a leghatékonyabb tevékenységre kell koncentrálni, a back-office-t ki lehet szervezni Indiába.

III. politikai konvergencia: Kína, India, a korábbi szovjet blokk, Dél-Amerika országai és Dél-Ázsia nagy vonalakban ugyanazt a gazdasági receptet fogadta el: liberalizáció, szabad kereskedelem, bekapcsolódás a világgazdaságba. A globális kapitalizmus elfogadása a 21. századot leginkább meghatározó politikai jelenség.

Tablet

A személyi számítógépek új iránya. Nagyon is logikus fejleménye a végső, egyetlen kütyüért folyó versenynek. Valamikor egy évtizeddel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a laptop lesz az.

Aztán jöttek az első tenyérben elférő számítógépek (palm), ezt a kihívást még kivédték a laptopok azzal, hogy összementek és netbook-ká alakultak.

A következő versenytárs az okostelefon (iPhone) és a 3G mobilinternet összekapcsolása. Ez már olyan komoly fenyegetés, hogy egyesek szerint ez a kombináció át fogja alakítani az internetet és a felhasználók szokásait (állítólag egyre szűkebb, személyre szabottabb lesz a felhasználás, mert a mobilinternet drága és senki nem akarja számára felesleges dolgokra költeni a drága percdíjat).

Az okostelefonnak viszont megvannak a korlátai. Kijelzője, klaviatúrája pici - persze kiegészítőkkel fel lehet javítani, node akkor már megint ott vagyunk a laptopnál.

Ebből a szempontból logikus lépés a tablet. Amely tulképpen nem más, mint egy felnagyított, érintpőképernyős okostelefon. Telefon operációsrendszerrel, kamerával, mobilinternettel. No és nagy éintőképernyővel, ami alkalmassá teszi a szövegszerkesztésre, tévézésre, játékra meg mindenre, amit egy laptop is tud.

Szóval most itt a nagy versenytárs.

A következő lépés a hajtogatható tablet lesz, mert ezzel a naggyal az a baj, hogy már megint majdnem akkora mint egy kisebb laptop.

Fareed Zakaria

Az új évezred első évtizede még az amerikai hegemónia korszaka, de a világ változik és az USA egyre kevésbé lesz képes befolyásolni a világot. Nem egyszerűen arról van szó, hogy más nagyhatalmak felemelkednek, esetleg az USA riválisaivá válnak. Az új világrend nem az amerikai tagadása lesz, hanem annak továbbfejlesztése, amely fel fogja használni elődje sikeres intézményeit (kapitalizmus, szabadkereskedelem, tömegkultúra, tudományos és politikai intézmények). Az amerikai utáni világrendhez Amerikának is alkalmazkodnia kell, mert az alapvető gazdasági, demográfiai és politikai folyamatok alapján befolyása csökken.

Zakaria szerint korunk meghatározó történelmi folyamata a két ázsiai óriás, Kína és India (tágabb értelemben a fejlődő világ) felemelkedése. A szerző ezt a folyamatot távlatilag vizsgálja: a Nyugat évszázadok alatt felhalmozott előnye óriási, hatása nemcsak civilizációs, egyszerűen a modernitás nagyon sok eleme nyugati találmány, a többi civilizáció átveszi és saját ízlése szerint adaptálja őket. A Nyugat előnye olyan nagy, hogy a fejlődő államok felzárkózási folyamata még hosszú évtizedekig fog tartani.

A nagy méretek (a SUV autók, a végtelen utak, felhőkarcolók, vagy éppen a Grand Canyon) bűvöletében élő amerikaiak számára a legnagyobb kihívás Kína, amely még Amerikához képest is felfoghatatlanul óriási. A világ népességének ötöde bármire képes. Kína gazdasági növekedése a gazdaságtörténelem eddigi legnagyobb növekedési sztorija, amely kiemelt 300 millió embert a szegénységből, létrehozta a világ harmadik legnagyobb gazdaságát (vásárlóerő paritáson már rég a második) és a legnagyobb exportőrét. A kínai ugyanakkor praktikus és nem misszionárius civilizáció, az ország vezetői jobban tartanak a nagyhatalmi szerep csapdáitól, mint a külföld Kínától.

Az Egyesült Államok relatív előnye csökken, ugyanakkor messze nem egy haldokló nagyhatalom. Az amerikai társadalom továbbra is tele van alkotó energiával, kiemelkedő szaktudással, munka és életkedvvel. A lakosság lélekszáma növekszik, a termelékenység magas, itt vannak a világ legjobb egyetemei és kutatóintézetei. Az amerikai gazdaság a legkorszerűbb ágazatokban piacvezető.

Az amerikai birodalomnak fordított problémával kell szembenéznie, mint a hanyatló brit birodalomnak kellett. Londonnak gyengülő gazdasággal kellett volna fenntartania birodalmát, amely a legnagyobb politikai tehetséggel is lehetetlen. Amerikában nem a gazdaság a probléma, hanem a politikai folyamat. Az elmélyült és megszilárdult ideológiai ellentétek teszik lehetetlenné a korszerű, hatékony kormányzati reformokat, amelyek kezelnék az egészségügy és az oktatás kudarcait.

Az amerika utáni világrendben az amerikai külpolitikának változnia kell:

1. élnie kell a választás lehetőségével. Az USA sem elég erős ahhoz, hogy egyszerre mindent akarhasson. A kormányzás nem más mint stratégiai választások sorozata.
2. átfogó szabályokat kell alkotni (és betartani), mintsem egyéni érdekeket érvényesíteni. Így lehet érdekeltté tenni Kínát, Indiát, Oroszországot abban, hogy a kooperatív nemzetközi rend fennmaradjon.
3. a brit egyensúlyozási politika helyett inkább a Bismarcki modellt kell követnie. Bismarck az összes nagyhatalommal jobb kapcsolatra törekedett, mint azok egymás között, így Németország első lehetett az egyenlők között.
4. fenn kell tartani a nemzetközi intézmények sokszínűségét. A különféle feladatokra különböző intézmények alkalmasak.
5. aszimmetrikusan kell gondolkodnia. A rendet tagadó erők technológiai hátránya óriási, ezért kihívásukat csak aszimmetrikus eszközökkel intézhetik - a kihívásokra adott válaszoknak is aszimmetrikusnak kell lenniük. Ebből a szempontból Amerika különösen sebezhető: diplomáciai eszközeit nagyrészt visszafejlesztette, helyette van egy omnipotens hadserege. Vajon Afrika komplex problémáinak kezelésére tényleg egy új katonai parancsnokság létrehozása a legjobb módszer? Nyilvánvalóan nem, de az USA-nak nincs más eszköze!
6. ügyelnie kell arra, hogy akcióinak minél nagyobb legitimitása legyen. Ugyan kit érdekel Mexikóban, hogy kié a hatalom Bagdadban? De az mindenkit érdekel, hogyan viselkedik a kor egyetlen szuperhatalma.

Az Egyesült Államoknak le kell győznie félelmeit, magabiztos, a világra nyitott és optimista országként kell üdvözölnie az új korszakot. Ebben az esetben erős és nagy maradhat.

Választás 2010

Egy hét múlva már a két ciklus közötti senkiföldjén leszünk. Itt van hát az ideje egy választási előrejelzésnek.
Az alapelméletem az, hogy a 2009-es EP parlamenti választás óta nem változtak az erőviszonyok a nagy pártok között. 2010-ben az előző országos választáshoz képest a következő tényezők okozhatnak eltéréseket:
1, az OGY választás tétje nagyobb, mint az EP választásé - magasabb részvétel elsősorban a bizonytalanokat mozgathatja meg (jó a nagy néppártoknak, rossz a kicsiknek);
2, a kispártok eltérő túlélési stratégiákat választottak: az szdsz lebomlott, az mdf követhetetlen szövetségi stratégiát választott, az LMP egyre hitelesebben lépett fel, mint alternatív-zöld-globalizációellenes proto kommunista párt.
3, a három nagy versenyében érvényesült a mindenki mindenki ellen elv. A jobbik stabilizálta magas támogatottságát a válságövezetek radikális szavazóbázisában. A fidesz a Dunántúlon és Hunnia déli részein hozza a 2/3-ot, az mszp törzsbázisának törzsbázisára számíthat. Az elmúlt évben a nagyok között nehezen lehet komoly erőeltolódásokat látni: az mszp botrányai (nokiás doboz, Zuschlag, Erzsébetváros) illetve a Fidesz egyre mérsékeltebb programja semelyik irányba nem tudott jelentős vonzó hatást gyakorolni.
4, Egyes kispártok eltűnése a politikai térből valószínüleg jelzi a választói és aktivista bázisának elöregedését, kihalását: sem a MIÉP sem a Munkáspárt nem tudott országos listát állítani.

Tehát...az előbbi pontokat figyelembe véve jöjjön az előrejelzés:
1, Fidesz nyeri a választásokat. 2009-ben 56%-ot kapott, 2010-ben +/-3%-kal lehet számolni, vagyis véleményem szerint 53-59% közötti eredményre számíthat.
2, Második helyezett az mszp lesz: 2009-ben 17%-ot szedett össze, a mostani választásnak nagyobb a tétje, a párt továbbra is nagy társadalmi beágyazottsággal rendelkezik, ezért ennél szinte biztos jobb eredményt ér el, 20-25%-ra várom.
3, Harmadik helyezett a jobbik, szerintem a 2009-es 15%-nál gyengébb eredménnyel. Jobbik: 10-14%
4, Kispártok tekintetében szerintem igazi esélye az LMP-nek van, amelyik hitelesen képes megszólítani a baloldali fiatal szavazókat, illetve az szdsz volt fővárosi szavazóit. Az mdf sikere mindenképpen meglepetés lenne, figyelembe véve a súlyos szervezeti gondokat és a következetlen szövetségi politikáját. A civil lista egész biztos meglepetést fog okozni, bizonyára több százalékot kap, mint azt ma bárki gondolná, a küszöb megugrása ugyanakkor aligha várható tőlük.
5, Meglepetések tekintetében egy kis ökölszabály: baloldai szavazó nem vész el csak átalakul. A meglepetéseket a baloldali szavazók tömeges megjelenése fogja jelenteni. Ez azzal az eredménnyel járhat, hogy bekerül az LMP és az mszp is jobb eredményt ér el, mint amire a kutatások alapján számítani lehet. A Fidesz hozni fogja a maga 2/2,5 millió szavazóját, ám arányban a magasabb részvétellel ez rosszabb eredményt jelenthet a párt számára.

Végül egy toto tipposzlop a hat országos lista tekintetében:
1, Fidesz - 55%
2, MSZP - 24%
3, Jobbik - 12%
4, LMP - 5%
5, MDF - 2%
6, Civil - 2%

No komment

Minden lehetséges

1, az egész lehet egy nagy kommunikációs trükk, amivel a szocialisták kihúzzák az EP választásokig anélkül, hogy csinálnának valamit. Gondolkodjunk az új kormány teendőin; klasszikus napirend-meghatározó kommunikáció.
2, jön Bajnai, aki a kormány még mindig leghitelesebb alakja, zsebében az EU-s pénzekkel, emberi, beszélőviszonyban az ellenzékkel és kihúzza jövő tavaszig;
3, találnak egy stróhmant, aki szakközgazdászként levezényli a legsúlyosabb lépéseket;
4, még a héten belemennek az előrehozott választásokba: a romokat itthagyják a Fidesznek. Ha nekiállnak rendet csinálni, akkor oké, majd 4-5 év múlva lesz mit szétrabolni!

Obama Magyarországról beszél

Nem találok konkrét linket, csak az index irta. Ha igaz, akkor az elég durva jelzés. Akkor szeptember előtt kormányváltás lesz.

erőforrásválság

Hetesi Zsolt fizikus műhelye nyugtalanító dolgokról beszél.

Megállapítja, hogy a modern, fejlett társadalmak alapja a szénhidrogénokból nyert energia.

Az emberiség két nagy kihívással szembesül: a globális felmelegedéssel és a globális energiaválsággal. Az energia-nyersanyagok kitermelése 2008-ban tetőzött és a kitermelés a következő évtizedekben gyors ütemben fog csökkenni.

Mi várható?

A fizika válasza: ha egy komplex összetett rendszerben csökken az energia szint, akkor a rendszer egyszerűsödik, komplexitása csökken. A modern társadalmak legbonyolultabb, legtudásintenzívebb ágazata, az egészségügy lesz az első áldozat. Az energia-hiány következtében az ipari társadalom össze fog omlani: 2030-ra visszaesik a termelés az 1930-as szintre. Az összeomlást káosz és háborúk követik. A mezőgazdaság kevesebb embert fog tudni ellátni.

Mit kellene tenni? A megújuló erőforrások fejlesztésében 20 év lemaradásban vagyunk, a zökkenés nem elkerülhető, a károk viszont még csökkenthetők.

Praktikus tanácsok az egyén számára:

1, költözzünk vidékre

2, tanuljunk meg valami hagyományos szakmát, amely miatt értékesebbek leszünk élve, mint holtan

3, vigyázzunk egészségünkre, ismerjük meg a hagyományos gyógymódokat

4, keressük kisközösségek védelmét

5, építsünk ki egy áram nélkül működő tudásbázist (könyvek, napelemes számítógépek)

Link

Recesszió

Az euro-zona már recesszióban van. A magyar export csökkenni fog 8-10%-kal a következő évben. Ugyanebben az időszakban a csökkenő bevételek ellenére a kormánynak lejjebb kell vinnie a deficitet, ami további 200-300 milliárd forintot (GDP 1%) von ki a keresletből.

Az optimisták még mindig pozitiv GDP adatot várnak 2009-re, a realistábbak 0 és -1% körülire várják. Én most ennél is pesszimistább vagyok. Szerintem -2 körül lesz. Az eurónak 300 forint körülre kell esnie, hogy 2010-ben elindulhasson az export. Az MNB repokamatnak vissza kell esnie 6-7%-ra vagy az alá.