Amikor a Time magazin megkérdezte olvasóit, ki vagy kik legyenek az év emberei 2006-ban, a válaszadók relatív többsége Mahmud Ahmedinedzsádot jelölte meg. A magazin szerkesztői mégsem az iráni elnöknek ítélték a díjat, hanem nekünk („YOU”) internetezőknek, amiért szerkesztjük a web2-tőt, videókat töltünk fel a Youtube-ra, digitális fényképezőnkkel és laptopjainkkal tárjuk fel a valóságot, tesszük hozzáférhetővé az információt, építjük a digitális demokráciát.
A nekünk ítélt díj annyiban megkésett, amennyiben a web2 forradalom már tart egy pár éve. Viszont kétségtelen, hogy nem lehet alábecsülni jelentőségét. Nagyon komoly különbség, hogy a felhasználók egyben tartalomszerzők is, nem csupán fogyasztók.
Ami Ahmedinedzsádot illeti: tény, hogy 2006 legnagyobb diplomáciai játéka az iráni atompóker. Az asztal körül szinte minden nagy játékos ott ül, sőt még a távoli Észak-Korea is bele-bele szól a játék menetébe (például egy kísérleti atomrobbantással). A játék része az iraki polgárháború, amelyben a frontvonalak vallási ellentétek mentén húzódnak. A konfliktus éles próbája a libanoni-izraeli határvidéken zajlott. Bár az izraeli katonai fölény megvolt, de a Hezbollah egységek közé keveredő perzsa katonák komoly tapasztalatokat szerezhettek az ellenség képességéről és taktikájáról. Izrael nem is mert belemenni egy komoly szárazföldi háborúba és megszállásba, megelégedett azzal, hogy Libanon infrastruktúráját bombázza. Az év végén a póker állása a következő: Irán folytatja az urándúsítást, az ENSZ gazdasági szankciókkal válaszol, Izrael pedig készül, hogy egyedül intézze el a perzsa atomprogramot.
A civilizációk összeütközésének idén jóval kevesebb momentuma volt, a War on Terror narratíva teret vesztett. Ugyanakkor hiszterizálta a nemzetközi közösséget a dán karikatúrák ügye vagy a leleplezett londoni reptéri merényletkísérlet, melynek következtében szigorították a légi utasok ellenőrzését.
Az év eleji elnöki beszéd még az agresszív Amerika hangja volt. Azonban ahogy közeledtünk az időközi választásokhoz, úgy gyengült a héják hangja. Nyáron a legfelsőbb bíróság hadifoglyokká nyilvánította a terrorizmus elleni harc során elfogott majd többé-kevésbé titkos börtönökben, embertelen módon fogva tartott embereket. Az elnök és a konzervatívok népszerűsége a nyilvánvalóan zsákutcába vezető iraki kaland miatt folyamatosan esett, így aztán nem volt meglepetés, hogy az időközi választások során a konzervatívok mind a kongresszusi, mind szenátusi többségüket elveszítették. A mérsékelt republikánusok számára a konklúzió: 2008-ig ki kell vonulni Irakból és el kell távolítani a héjákat a vezetésből.
A Putyin vezette Oroszország megunta a posztszovjet szuperhatalmi 'lúzerkedést'. A nagy medve éveken keresztül készült, gyűjtötte az erőt, idén kilépett a barlangjából és szuverén energetikai nagyhatalomként viselkedik. Az orosz energiától függ Nyugat-Európa, Közép-Ázsia, részben Kína és áttételesen az egész világgazdaság. Ezt az energiafegyvert a Kreml nem rest bevetni: először az ukrán narancsos forradalmárok megrendszabályozására (azóta oroszbarát kormány alakult), másodszor Grúzia ellen (máig fával fűtenek). Eközben már senkinek nincsenek illúziói a Putyin rendszer jellegével kapcsolatban: az alapvető emberi és szabadságjogok sérelme mindennapos, a rendszer ellenfeleit egyszerűen meggyilkolják (business as usual).
Kína folytatta elképesztő növekedését. Idén 10,5%-kal növekedett a kínai gazdaság, magával húzva a nyersanyagexportőr harmadik világot – Dél-Amerika 5-6, Észak-Afrika szintén 5-7%-kal növelte termelését. A Kína előtt álló legnagyobb akadály – szűkös belső energiaforrások – leküzdésére az ország tudatos és nagy ívű globális politikát folytat. Az idei év egyik legfontosabb nyitása Kína és Afrika között zajlott.
Japánban véget ért Koidzumi reformkorszaka. Az ország kilábalt évtizedes stagnálásának korszakából.
Európa gyógyulóban. A kormányok jegelték az európai projekt válságának ügyét. A kor meghatározó politikusai lassan lelépnek a politika színpadáról: Schröder már tavaly, Berlusconi idén távozott, Blair és Chirac jövőre vonulnak vissza. Európa leginkább a téli olimpiával és a labdarugó világbajnoksággal került a címlapokra. Az Euró-övezet gazdasági növekedése évek óta először volt gyorsabb, mint az amerikai. A kedvező folyamatok érdeme elsősorban a gyógyuló német gazdaságé: Németországban majd egy évtizede először csökken a munkanélküliség. Az Unió befogadta Romániát és Bulgáriát, megszületett a szolgáltatási irányelv és a REACH (vegyi anyagok regisztrációja), az EU maradt az egyedüli, számításba kerülő stabilizáló erő a közel keleten (Libanoni háború). Az orosz kapcsolatok illetve az egységes energiapolitika ügye áttolódtak 2007-re.
Európa hátsó udvarán viszont belpolitikai válságok sora tört ki. Csehországban patthelyzet alakult ki a parlamentben. Lengyelországban kormányválság volt, az ikrek szalonképtelenné váltak. Szlovákiában soviniszta pártokkal lépett szövetségre a populista baloldal. Magyarországon a gazdasági megszorítások utcai harcokhoz vezettek. Montenegró kikiáltotta függetlenségét.
2006 a diktátorok alkonyának éve. Hágában meghalt Milosevics. Felakasztották Szaddam Husszeint. Pinochet és Türkmenbasi szívrohamot követően távozott.
Magyarország számára 2006 a divergencia éve. Hazánk minden regionális és európai folyamattal ellentétes pályán mozgott és szinte minden mutató tekintetében a szégyenpadra került. A választási kampányban elköltött jóléti kiadások (nyugdíj cukorkák) következtében elszaladt költségvetési hiány a tűzoltásszerű megszorító csomag ellenére is 10% felett maradt. A pénzügyi összeomlástól az unió által elfogadott konvergencia program mentette meg Magyarországot.
Az év két jól elkülöníthető szakaszra osztható. Májusig, az új kormány megalakulásáig tartott az álmodozás korszaka. A populista kampányt követően májustól következett be a fordulat és a lakosság széles tömegeinek életszínvonalát közvetlenül érintő ébredés.
A kampányígéretek megszegése, a megélhetési válság réme a mélypontra lökte a kormánypártok népszerűségét és az egész politikai rendszer legitimitását. Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése soha nem látott elégedetlenségi hullámot váltott ki, amelynek tetőpontjain (szeptember 18. és október 23.) utcai harcok dúltak Budapesten. Nem mellékesen a kormánypártok komoly vereséget szenvedtek az önkormányzati választásokon.
A megszorításokkal párhuzamosan a kormányzat radikális reformprogrammal is fellépett. A reformok egyelőre azonban a meglévő struktúrák lerombolására szorítkoztak, az új rendszerek kialakítása a következő évekbe tolódott.
A nekünk ítélt díj annyiban megkésett, amennyiben a web2 forradalom már tart egy pár éve. Viszont kétségtelen, hogy nem lehet alábecsülni jelentőségét. Nagyon komoly különbség, hogy a felhasználók egyben tartalomszerzők is, nem csupán fogyasztók.
Ami Ahmedinedzsádot illeti: tény, hogy 2006 legnagyobb diplomáciai játéka az iráni atompóker. Az asztal körül szinte minden nagy játékos ott ül, sőt még a távoli Észak-Korea is bele-bele szól a játék menetébe (például egy kísérleti atomrobbantással). A játék része az iraki polgárháború, amelyben a frontvonalak vallási ellentétek mentén húzódnak. A konfliktus éles próbája a libanoni-izraeli határvidéken zajlott. Bár az izraeli katonai fölény megvolt, de a Hezbollah egységek közé keveredő perzsa katonák komoly tapasztalatokat szerezhettek az ellenség képességéről és taktikájáról. Izrael nem is mert belemenni egy komoly szárazföldi háborúba és megszállásba, megelégedett azzal, hogy Libanon infrastruktúráját bombázza. Az év végén a póker állása a következő: Irán folytatja az urándúsítást, az ENSZ gazdasági szankciókkal válaszol, Izrael pedig készül, hogy egyedül intézze el a perzsa atomprogramot.
A civilizációk összeütközésének idén jóval kevesebb momentuma volt, a War on Terror narratíva teret vesztett. Ugyanakkor hiszterizálta a nemzetközi közösséget a dán karikatúrák ügye vagy a leleplezett londoni reptéri merényletkísérlet, melynek következtében szigorították a légi utasok ellenőrzését.
Az év eleji elnöki beszéd még az agresszív Amerika hangja volt. Azonban ahogy közeledtünk az időközi választásokhoz, úgy gyengült a héják hangja. Nyáron a legfelsőbb bíróság hadifoglyokká nyilvánította a terrorizmus elleni harc során elfogott majd többé-kevésbé titkos börtönökben, embertelen módon fogva tartott embereket. Az elnök és a konzervatívok népszerűsége a nyilvánvalóan zsákutcába vezető iraki kaland miatt folyamatosan esett, így aztán nem volt meglepetés, hogy az időközi választások során a konzervatívok mind a kongresszusi, mind szenátusi többségüket elveszítették. A mérsékelt republikánusok számára a konklúzió: 2008-ig ki kell vonulni Irakból és el kell távolítani a héjákat a vezetésből.
A Putyin vezette Oroszország megunta a posztszovjet szuperhatalmi 'lúzerkedést'. A nagy medve éveken keresztül készült, gyűjtötte az erőt, idén kilépett a barlangjából és szuverén energetikai nagyhatalomként viselkedik. Az orosz energiától függ Nyugat-Európa, Közép-Ázsia, részben Kína és áttételesen az egész világgazdaság. Ezt az energiafegyvert a Kreml nem rest bevetni: először az ukrán narancsos forradalmárok megrendszabályozására (azóta oroszbarát kormány alakult), másodszor Grúzia ellen (máig fával fűtenek). Eközben már senkinek nincsenek illúziói a Putyin rendszer jellegével kapcsolatban: az alapvető emberi és szabadságjogok sérelme mindennapos, a rendszer ellenfeleit egyszerűen meggyilkolják (business as usual).
Kína folytatta elképesztő növekedését. Idén 10,5%-kal növekedett a kínai gazdaság, magával húzva a nyersanyagexportőr harmadik világot – Dél-Amerika 5-6, Észak-Afrika szintén 5-7%-kal növelte termelését. A Kína előtt álló legnagyobb akadály – szűkös belső energiaforrások – leküzdésére az ország tudatos és nagy ívű globális politikát folytat. Az idei év egyik legfontosabb nyitása Kína és Afrika között zajlott.
Japánban véget ért Koidzumi reformkorszaka. Az ország kilábalt évtizedes stagnálásának korszakából.
Európa gyógyulóban. A kormányok jegelték az európai projekt válságának ügyét. A kor meghatározó politikusai lassan lelépnek a politika színpadáról: Schröder már tavaly, Berlusconi idén távozott, Blair és Chirac jövőre vonulnak vissza. Európa leginkább a téli olimpiával és a labdarugó világbajnoksággal került a címlapokra. Az Euró-övezet gazdasági növekedése évek óta először volt gyorsabb, mint az amerikai. A kedvező folyamatok érdeme elsősorban a gyógyuló német gazdaságé: Németországban majd egy évtizede először csökken a munkanélküliség. Az Unió befogadta Romániát és Bulgáriát, megszületett a szolgáltatási irányelv és a REACH (vegyi anyagok regisztrációja), az EU maradt az egyedüli, számításba kerülő stabilizáló erő a közel keleten (Libanoni háború). Az orosz kapcsolatok illetve az egységes energiapolitika ügye áttolódtak 2007-re.
Európa hátsó udvarán viszont belpolitikai válságok sora tört ki. Csehországban patthelyzet alakult ki a parlamentben. Lengyelországban kormányválság volt, az ikrek szalonképtelenné váltak. Szlovákiában soviniszta pártokkal lépett szövetségre a populista baloldal. Magyarországon a gazdasági megszorítások utcai harcokhoz vezettek. Montenegró kikiáltotta függetlenségét.
2006 a diktátorok alkonyának éve. Hágában meghalt Milosevics. Felakasztották Szaddam Husszeint. Pinochet és Türkmenbasi szívrohamot követően távozott.
Magyarország számára 2006 a divergencia éve. Hazánk minden regionális és európai folyamattal ellentétes pályán mozgott és szinte minden mutató tekintetében a szégyenpadra került. A választási kampányban elköltött jóléti kiadások (nyugdíj cukorkák) következtében elszaladt költségvetési hiány a tűzoltásszerű megszorító csomag ellenére is 10% felett maradt. A pénzügyi összeomlástól az unió által elfogadott konvergencia program mentette meg Magyarországot.
Az év két jól elkülöníthető szakaszra osztható. Májusig, az új kormány megalakulásáig tartott az álmodozás korszaka. A populista kampányt követően májustól következett be a fordulat és a lakosság széles tömegeinek életszínvonalát közvetlenül érintő ébredés.
A kampányígéretek megszegése, a megélhetési válság réme a mélypontra lökte a kormánypártok népszerűségét és az egész politikai rendszer legitimitását. Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése soha nem látott elégedetlenségi hullámot váltott ki, amelynek tetőpontjain (szeptember 18. és október 23.) utcai harcok dúltak Budapesten. Nem mellékesen a kormánypártok komoly vereséget szenvedtek az önkormányzati választásokon.
A megszorításokkal párhuzamosan a kormányzat radikális reformprogrammal is fellépett. A reformok egyelőre azonban a meglévő struktúrák lerombolására szorítkoztak, az új rendszerek kialakítása a következő évekbe tolódott.
Mindenesetre nem túl bíztató jel, hogy a kormány gyorsított közbeszerzésekkel tölti fel a rendőrség eszközállományát…
Krisson 2006
