A modern yenki amerika születésének első ötven évében a republikánusok domináltak. A demokrata párt gyakorlatilag nem jutott hatalomra.
A polgárháború fő oka az volt, hogy a déli és északi államok alapvetően eltérő véleményt formáltak az unió természetéről. Az észak egy szoros föderációban volt érdekelt, amely védővámokkal és egységes jogrendszerrel biztosította volna a kapitalista fejlődés kereteit. A dél ezzel szemben egy laza konföderációt szeretett volna, amelyben az egyes államok visszavonhatják, megvétózhatják a föderális törvényeket.
A rabszolgaság kérdése csak másodlagos volt. A déliek a rabszolgákat termelési tényezőnek tekintették - épp ezért reagáltak túlzottan hevesen az északiak azon törekvésére, hogy a föderáció nevében felszabadítsák a rabszolgákat, ezzel komoly vagyontól megfosztva a délieket.
A polgárháború megtörte a déli államokban gyökeret eresztő demokrata pártot. A Dél vereségét követően a déli államok kormányait, törvényhozásait feloszlatták. A hivatalban lévő politikusokat elbocsátották. A demokrata párt válságba került.
A déli demokrata vezetők helyére konzervatív földbirtokosok és északi szerencselovagok érkeztek. A "rekonstrukciós-kormányok" a hadsereg felügyelete alatt (a Dél 1865-től 1872-ig katonai kormányzás alatt állt) a szabadrablás intézményei lettek, amelyek egyáltalán nem a helyi lakosság érdekében végezték dolgukat.
A Dél szivatásának 1876-ban lett vége. Ekkor az elnökválasztáson majdnem hatalomra jutott a demokrata párt. A választási bizottság azonban eljárásjogi csűrés-csavarás nyomán Florida, Oregon, Dél-Karolina és Louisiana szavazatait a republikánus Haydennek adta.
A nyilvánvalóan törvénytelen helyzetben Tilden, a demokraták elnökjelöltje kompromisszumot kötött Haydennel, hogy elkerüljön egy második polgárháborút. A kompromisszum szerint a demokraták elfogadták Hayden elnökségét, cserébe a hadsereg megszüntette a déli államok megszállását. A Dél elindulhatott a konszolidáció útján.
A "szakadár" Dél demokratái azonban a következő majd fél évszázadban nem kerülhettek közel a tűzhöz. Elnökválasztáson csak Grover Cleveland new-yorki demokrata tudott nyerni. Ő egyrészt északi volt, másrészt politikája rendkívül hasonló volt a republikánusokéhoz.
A demokraták csak a 20. század elején tudtak "visszajönni". A századforduló társadalmi változásaira adott ideológiai, mozgalmi válasz, a progresszivizmus megosztotta a republikánusokat. Az egyik oldalon a progresszív Teddy Roosevelt, a másikon a Morgan által támogatott hagyományos, 'üzletpárti' republikánusok álltak.
A demokrata Wilson ebben a küzdelemben lett nevető harmadik: 1912-ben Teddy Roosevelt rivális pártja pont annyi szavazatot vitt el Taft repulikánus jelölttől, amellyel Wilsont hatalomra segítette.
A republikánusok 50 évét egyébiránt az amerikai történelem "aranykorának" tekintik. Ebben az időszakban épült meg a transzkontinentális vasút(1869), ekkor népesítette be Amerika a nyugatot (1862-1890), ekkor robbant az ipari forradalom, létrejöttek a nagy trösztök (Morgan Bank, Carnegie Steel, Standard Oil). A városok robbanásszerűen fejlődtek köszönhetően a 10 millió bevándorlónak. A városokat City-bossok irányították - a korrupció burjánzott, a politika és a bűnözés összefonódott. Ez volt a Gilded Age.
