A vicc, amelyben a róka és a farkas elhatározza, hogy megveri a nyulat, csak épp valamilyen kifogásra van szüksége, egy politikai alapszituációt karikíroz. Az erős ragadozó legitimációt keres, hogy kiélje alaptermészetének parancsát. Ez történt Irak ügyében is. Valamikor 2001 őszén Bush döntött az iraki rezsimváltásról. A Pentagon megkezdte a tervezést és a készülést. Ezek után elkezdték keresni az indokot.
A történet innentől kezdve egy politikai rendszer-hiba (system-failure) története. A politikai döntés megszületése után mindenki teszi a dolgát: tervezi a hadjáratot, beszédeket ír és mond, tárgyal, információt szerez és értékel. Ha a nyúlnak vannak tömegpusztító fegyverei akkor azért, ha nincs, akkor meg hazudik és azért.
A fő stratégiával szemben senki nem mer érveket felhozni. Az ördögnek nincs ügyvéde. A háború utáni politikai rendezéssel senki nem törődik igazán. Nincs hosszú távú elemzés, tanulmány. Az információk manipuláltak, az elemzések kiindulópontjai doktriner megállapítások. Így a döntés nem érvek és ellenérvek ütköztetése során érlelődik.
Eközben úgy tűnik a főszereplők őszinte meggyőződése kétségbevonhatatlan. Az áldozatok, károk, a történelem ítélete éppúgy foglalkoztatja őket, mint vallásos megfontolásaik. Hisznek abban, hogy erős vezetőként azt kell tenniük, amit tesznek.
Mindenki teszi a dolgát. Playstation háború, stratégiai játék, messze a harctér poklától, a megkínzottak és földönfutók szenvedéseitől. Ősi kamarilla politika a Fehér Ház díszletei között.
„A hírszerző ügynökség nem Queebsberry őrgróf szabályai szerint játszik, aki a XIX. században bevezette az ökölvívásban a kesztyűket és az időhatárokat.”
No comments:
Post a Comment