Egyik oldalról persze biztato a dolog, a másikról viszont kezd bosszantóvá válni. Lassan ki kellene tudnom ugy nézni, akiröl nem mindenki feltételezi, hogy gimis vagyok! Talán ha minden este hujeve piálnám szét az arcom, s keletkezne néhány másnapos folt és ránc a burámon, akkor a parkban sétáló férfi nem kérdezné meg tölem, melyik gimibe járok... se szó se beszéd rámszólt: 'SztMargit!' hirtelen átfutott agyamon, hogy licitálni kéne és rávágni 'Szt.Ágosoton' vagy valami ilyesmi, de a foszer nem hagyott idot, talán mégse volt annyira elmebeteg, hogy ne érezte volna kérdésének félreérthetö voltát...
Thursday, November 03, 2005
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment