Chirac európai keresörobotjáról

"...érdekesnek tűnik, hogy milyen mentális állapotban van az az Európa, amelynek egyik vezető politikusa enynyire képes fölfogni mindazt, ami körülötte, a világban, a világgazdaságban történik.

Létezik az az itthon népszerű, keserű-ironikusan hangzó, de egyáltalán nem irreális elmélet, amely szerint, ha mi, magyarok csatlakozunk vagy más módon részévé válunk valamely szövetségnek, tömbnek, csoportnak, az szinte biztosan bukik. És igen: az Európai Unió húsz éve még a világ legerősebb gazdasági övezete volt, ma saját bürokráciájába fúló, tehetetlen, béna szörnyeteg, amelytől fényévekre húz el nemcsak az Egyesült Államok, hanem már Kelet-Ázsia is.

A Yahoo és a Google nem az angolszász kultúrimperializmus jelképe, legföljebb csak Chirac paranoid és torz képzeletében. Hanem a működő, innovatív, lendületes gazdaság jelképe. (A versenyképes jelzőt meghagynám Kóka Jánosnak.) Amelyhez hasonlót Európa képtelen volt teremteni. Helyette nagyszerű agrártámogatási rendszereket tart fönn például, és épp a derék franciák nem engednek belőle, miközben egy-egy élelmesebb francia agrárszakember évente fölmarkolhat annyi támogatást a semmiért, amennyiből eléldegélne vígan egy közepes nógrádi falu. Amikor Chirac nagyszabású terveit gargalizálja elő, a Szilícium-völgyben valószínűleg rengenek az irodaházak a röhögéstől. De még talán Sanghajban is rengenek. A EU egyre inkább észrevehetetlen a világgazdaság leggyorsabban fejlődő területein. Az információtechnológiában látványos elmaradást produkál évről évre, és ebben a franciák abszolút élenjárnak, semmihez sem tudtak hozzászólni évtizedek óta. (Az igazi frankofóbok szerint persze Napóleon óta nem tudnak hozzászólni semmihez.) A hat éve indított nagy EU-program, a liszszaboni terv csúfos kudarc: nemhogy nem sikerült Európát a legversenyképesebb, az információs technológiákban élenjáró gazdasággá tenni, de a lemaradás egyre súlyosabb.

A mélyen lenézett amerikai kultúra pedig egymás után termeli ki az olyan figurákat, mint amilyen a két Stanfordból szalajtott PhD-s, Sergey Brin és Larry Page volt 1996-ban, amikor kitalálták, hogy írnak egy olyan internetes keresőprogramot, amely aszerint rangsorolja a weboldalakat, hogy hány link mutat rájuk. (Gondolhatják, ahogy a két gonosz kis kultúrimperialista ördögi terveket szövögetve, mécsvilágnál kódolt a pókhálós kaliforniai garázsban, és a világruralomról álmodott.) A Google kereső két-három év alatt megverte valamennyi konkurensét, Page-ék 1998-ban százezer dollár tőkével vállalatot alapítottak, 2006. január 24-én a Google Inc. tőzsdei értéke 131 milliárd dollár, tehát alig marad el néhány milliárddal Magyarország éves nemzeti össztermékétől. (És ennek az összegnek évente nagyjából a hatodát szórja ki az EU agrártámogatásokra egyébként.)

A Quaeróból meg nem lesz semmi, nyilván, mint ahogy a lisszaboni programból sem lett. Jacques Chirac nem versenyképes a stanfordi PhD-kkel, pláne nem a harvardi kiugrottakkal.

Egyébként Page és Brin egyik nagy találmánya az volt 1996-ban, hogy egymással együttműködő, az ingyenes Linux operációs rendszert futtató, olcsó gépekre konstruálta a keresőt. A Linuxot pedig bizonyos Linus Torvalds finn (illetve finnországi svéd) programozó kreálta néhány tízezer kvázi-haverjával. Nagyjából ő volt az utolsó európai, aki tényező tudott lenni a nemzetközi információtechnológiai bizniszben. Mellesleg már régóta Amerikában dolgozik."

Új Péter

nol