Andrew C. Janos

"A nyugat új hegemóniáját a világ leggazdagabbjai közé tartozó társadalmak gyakorolják, amelyeket az a közös érdek tart össze, hogy fenntartsák jelenlegi vezetö pozíciójukat a világgazdaságban...Kétségtelen, hogy a történelmi eredmények nem mellékesek. Ám mint minden politikai rendszer esetében, a mai nyugati rendszerek stabilitása is attól függ, hogy meg tudnak-e felelni állampolgáraik elvárásainak, elsösorban annak az elvárásnak, hogy a rendszer fenntartja, söt folyamatosan növeli a társadalmi jólét meglévö szinvonalát...1990 és 1997 között az USA és NATO szövetségesei learatták a hidegháború utáni béke hasznát: mintegy 1200 milliárd dollárt takarítottak meg, és gazdaságaik további 2000 milliárd dollárral bövülhettek. De ezekböl az összegekböl csupán 2%-kot fordítottak a globális biztonság erösítésére: a volt szovjet csatlós kormányoknak a nyugati kormányok mindössze 31,7 milliárd dolláros összeget juttattak."

Lengyelország, Magyarország, Cseh Köztársaság, Szlovénia:"ezekben az országokban a demokrácia nemcsak eljárási szempontból volt korrekt, hanem konszenzusos alapon müködött, mert az országos választásokon a polgárok túlnyomó többsége a (nyugati rendszer elfogadásával kapcsolatos) választóvonal azonos oldalán álló pártokra szavazott...Ilyen értelemben elmondhatjuk, hogy az említett négy országnak stabil kormánya van...ez a stabilitás viszonylagos. Bár ezekben az országokban gyakorolják a demokráciát, ez még egyáltalán nem gyökerezik mélyen az emberek gondolkodásmódjában. Noha 1989-ben általában üdvözölték azt az eszmét, hogy a demokrácia magasabb rendü értékeket képvisel, amikor az átmenet terhei nyilvánvalóvá váltak, a közvéleményben az eszme veszített népszerüségéböl...

fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi tartja müködésben ezeket a társadalmakat és mi készteti öket arra, hogy magukévá tegyék a Nyugat politikai és kulturális modelljét. A legkézenfekvöbb válasz az, hogy ezeket a rendszereket az a remény tartja életben, hogyha a közeljövöben felvételt nyernek az Európai Unióba, drámaian megváltozik az anyagi életük minösége. Más szóval, a társadalom gépezetét nem a megelégedettség, hanem a várakozások müködtetik. Ha ezek az elvárások nem teljesülnek...veszélybe kerülhet e társadalmakban a konszenzuson alapuló demokrácia."