Malcolm Gladwell - The tipping point

A járványszerű változásoknak három fő okozójuk van: az emberek (Law of the Few), maga a kórokozó (Stickiness) és végül a környezet (Power of Context). A változások hátterében három embertípus figyelhető meg.
1, Az egyik a kapcsolatteremtőké (Connectors): ők azok az emberek, akik életútjuk, különleges szociális képességeik miatt nagyon sok emberrel kerülnek felületes kapcsolatba.
2, A másik csoport a mindenttudóké (Mavens) - akik minden trükköt ismernek, figyelik az árakat, belső információk alapján mindig tudják mi a legjobb vétel, hová érdemes menni, melyik étterem miért a legjobb.
3, A harmadik csoport a rábeszélőké (Persuaders) - olyan emberek, akik könnyen ráhangolódnak társaikra, mindent el tudnak adni, mindenre rá tudnak beszélni.

A környezet hatásához kapcsolódóan Gladwell említ egy kísérletet, amelyet Harthstone és May, new yorki kutatók végeztek a 20-as években, akik az emberek csalási szokásait kutatták. A kísérletben résztvevő gyerekeknek logikai teszteket kellett kitölteniük. A kérdések nem voltak túl nehezek viszont a kérdőív kitöltésére kevés időt hagytak, gondosan ügyelve arra, hogy a kísérleti alanyok ne tudják helyesen kitölteni. Másnap hasonló tesztet töltettek ki ugyanazokkal a gyerekekkel, viszont ezalkalommal a gyerekek kaptak egy lapot is, amelyen a helyes válaszok voltak. A tesztek közötti különbségek egy részét csak puskázással lehetett magyarázni.

A kísérletek eredményei meglepőek lettek. A kutatók nem találtak általános érvényű magyarázatot a puskázásra. Nem tudtak beazonosítani olyan társadalmi, életkori vagy nemi csoportot, amelyet a puskázással társíthattak volna. A kísérletben résztvevő diákok egyéni puskázási mintákat mutattak, viselkedésük adott helyzetekhez kapcsolódott: volt aki csalt az iskolában, de becsületes maradt otthon. A becsületesség/csalárdság tehát nem egy genetikailag vagy társadalmilag kódolt erény, hanem az adott személyiség és az adott környezet kölcsönhatásának eredője. A kísérlet az alapvető attribúciós hiba elméletének egyik alapkutatása.

Szintén a környezet befolyása fejezethez kapcsolódik egy másik nagyon érdekes elmélet: Robin Dunbar antropológus elmélete az emberszabásúak agyának evolúciójáról. Dunbar alapvető kérdése az volt, hogy miért volt szükségük az ősembereknek ekkora agyméretre, hiszen jóval kisebb aggyal is messze a legintelligensebb állatok (és a legjobb vadászok) lettek volna. Magyarázatként sokminden felmerült (ragadozó életmód, gyűjtögetés stb), de végső soron ezek mind zsákutcát jelentettek.

Dunbar úgy találta, hogy az emberszabásúak esetében az agy (és ezen belül a bonyolult gondolatokért felelős neokortex) mérete az evolúció során a fajspecifikus szociális komplexitással párhuzamosan nő. Vagyis azzal párhuzamosan, hogy az egyedek mekkora csoportban élnek és túlélésük mennyire függ a csoport együttműködésétől. Az emberszabásúak agymérete és csoportjaik egyedszáma között gyakorlatilag egyenletszerű összefüggést talált. Az egyenletbe behelyettesítve az ember neokortexének méretét Dunbar arra az eredményre jutott, hogy az emberi agy 147,8 fős csoportokban való életre a legalkalmasabb.
A brit kutató eredménye meglepően egybecseng számos gyakorlati tapasztalattal: például a korszerű hadseregek szerkezetével. Napjaink valamennyi hadseregének a század (company) az az egysége, amelyet önálló műveletek végrehajtására alkalmasnak tartanak. Egy század ideális esetben pont 150 fő. Egy századon belül mindenkinek személyes kapcsolata lehet a század valamennyi tagjával. (Talán nem véletlen, hogy a vállalatra az angol ugyanazt a szót használja, mint a századra.)