"NATO- és EU-csatlakozással az integrációs cél 2004-re megvalósult, a jószomszédi kapcsolatrendszer az integrációs betagozódásnak egyenes függvénye, a határok túloldalán élő magyarság helyzete pedig a szomszédsági viszony egyik kulcskérdése. Ily módon a korábbi "hármas prioritás" az eredeti megfogalmazásban és kontextusban meghaladottá vált...Az Európai Unió nagyarányú bővítésének eldőltével és a csatlakozási tárgyalások 2003 végi lezárásával a külpolitikai prioritásváltás már végképp halaszthatatlanná vált...az új magyar külpolitikai doktrína megalkotása továbbra is várat magára...
Célnak és egyben független változónak a magyar állam és szélesebb értelemben a tömbben élő magyarság biztonsági, gazdasági és önazonossági érdekeinek érvényesítését kell tekintenünk...A NATO és az Európai Unió tagjaként hosszabb távra is tervezhetünk...az integrációs politika már nem a bebocsátás folyamatával és feltételeivel foglalkozik, hanem a NATO-n és az Európai Unión belüli offenzív magyar érdekérvényesítéssel. Legkényesebb gondunk, a határokon túli magyarság ügye nem silányulhat anakronisztikus sérelmi politikává, és kiváltképp nem válhat belőle a szomszédokat ingerlő, "beavatkozási" offenzíva..."
No comments:
Post a Comment