Gy. említi, hogy az ÉS-ben egy cikk párhuzamot von a Kádár rendszer és a rendszerváltás Mo.-a között. A párhuzam nem más mint a nagy elhallgatás. Akkor azt hallgattuk el, hogy amiben éltünk az valójában egy ótvaros, ázsiai despotizmus volt, az egyén és a társadalom számára fenntarthatatlan idegen rendszer. Ma azt hallgatjuk el, hogy amiben élünk az nem más, mint a klasszikus vadkapitalizmus, amelyben semmi más nem számít, mint a pénz. Az elméletre reflektál a napi tapasztalat: egy nap a BKV-n és a reggel jobbik öltönyöm estére a rosszabbik. Így bánik a rendszer a rendszert fenntartó munkásokkal. Lerobbant, koszos, lassú kényelmetlen villamosok, szellözetlen, bepárállott buszok – pontatlanul, szervezetlenül késnek. Istenem, csak a tömeg-közlekedni ne kelljen!
A nagy elhallgatások sorába illeszkedik a nyugdíj-rendszer kérdése is. A jövö évi költségvetést nézegetve feltünik: az összes kiadás 60%-a szociális kiadás. Ezen a nagy tortaszeleten belül jövöre nagy átalakulás lesz. Minden tétel csökken (itt vannak a nagy konfliktusok, diákok, orvosok, nagycsaládosok stb) de az összes megszorítást ellensúlyozza a nyugdíjkiadás, amely annak ellenére 200 milliárddal emelkedik, hogy a nyugdíjak reálértéke nem változik.
A nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Ki kellene mondani: ha nincs változtatás, akkor ez az ország tíz éven belül belerokkan a nyugdíjkiadásokba, tönkremegy. És akkor nem lesz se nyugdíj, még az a kevéske se, meg se gazdaság, se állások, se kaja! Semmi. Csak a 65 feletti öregek lakásaival seftelö H. vállalkozás...
No comments:
Post a Comment