Szűcs Jenő

Vonzó kihívás megtalálni a történelem rejtett szerkezeteit, azokat a törvényeket, amelyek az esetleges és véletlenszerü emberi cselekvések sorozata mögött hatnak.

Szűcs Jenő erre tett kísérletet Bíbó nyomán. Mindkét szerzö központi fogalma a "beidegzödés", amely az évszázadok során átadott viselkedési mintákat jelenti. Bíbó a nyugatot a mozgással, a keletet a mozdulatlansággal azonosította. Közép Európa e két nagy vonzási központ között fejlödött.

A nyugat barbár-római civilizációk fúziójából született. A világi politikai szervezet anarchiájában az egyetlen müködö szervezet az egyház maradt, amely ezáltal függetleníteni tudta magát az állam hatalma alól. Kialakult a pluralizmus, létrejöttek egymást kiegyensúlyozó "hatalmi ágak".

A sötét századokbana reagrarizált nyugat 9-10. században megoldotta az addigi civilizációk közös szük keresztmetszeti problémáját: az elégtelen élelmiszer termelést. Az ezredforduló agrárreformja után a nyugat lassú, de biztos fejlödésnek indult. Megjelentek a szabad városok, amelyek sem az állami (anarchia) sem a földesúri önkénytöl nem függtek. Ilyen városi fejlödés nincs sehol más civilizációban. Ahogy szintén egyedülálló a hübéri rendszer szerzödéses jellege. Ezek sokszor ismételt tények.

Ritkábban említik azt, hogy a nyugat szellemi gyökerei is megteremtödnek ebben az idöszakban. Igaz még csak egyházi mühelyekben és szük körben terjednek, de kialakulnak a nyugati gondolkodást meghatározó elvek. Ilyen pl. az emberi törvény elve (lex humana), vagy a király a törvény alatt áll (rex sub lege) elve stb. Ekkoriban alakulnak ki a szabadságok kis körei - az egyén egyszerre alattvaló, másrészt korporatív közösségek egyenrangú tagja. A római jog felkutatása, a városok fejlödése, az invesztíturaharc tehát létrehozott egy kezdetleges civil társadalmat.

A nyugat kezdeti szárnyalásának az 1300-ban kezdödö válságperiódus vetett véget. Ebböl a korszakból a nyugat az abszolutizmus révén jut ki a nagy felfedezések korában. Ugyanerre az idöszakra tehetö a Kelet ázsiai terjeszkedése. Itt válik el nyugat és közép európa fejlödése.

Közép-Európa defenzívába kerül. A gazdasági munkamegosztásban elönytelen szerepet kap, miközben keletröl megerösödött hódítók érkeznek. A válságra a térség államai eltérö választ adnak. Lengyelország a legerösebb államként saját utat választ: a nemesi köztársaság azonban képtelen a megújulásra, ezért elbukik és a szomszédai felosztják. A másik szélsöérték Poroszország. A poroszok a keleti abszolutizmust választják; a felülröl vezérelt reformok eredményeként a német egységet Berlin valósíthatja meg. Igaz ennek az ára az a fajta német hisztéria, amely a fasizmusba és végül a második világháborúba torkollik.

Köztes úton jár Csehország és Magyarország. Mindkét társadalom felismeri, hogy egy defenzívába került régióban él. Elöbbit nem pusztítja a török, ezért magasabb jövedelmet termel, amire a Habsburgok ráteszik kezüket: lecserélik a cseh nemességet, osztrák klienseknek adományozva a birtokokat. A csehek az iparba és kereskedelembe - modern polgári társadalomba tömörülnek. Ez a magyarázata annak, hogy a 20. században Prága mintaértékü demokrácia lehetett - nem kellett megküzdenie nemzeti retrográd elemekkel.

Magyarország a török pusztítás miatt inkább viszi a pénzt. Itt nem cserélik le a nemességet. A nemesség ezért megörzi pozícióit és egy a lengyelhez közelítö mintát épít ki: a nemesség örzi szabadságait, cserébe a bécsi udvar megvédi öt a parasztságtól és a külsö ellenségtöl. A rendszer egészen addig müködhetett, amíg a nemzeti kérdés fel nem robbantotta ezt az alakulatot. Így válik a történelemben az egykori büntetés nyereséggé, az egykori gyözelem vereséggé.