Wallerstein

"Az újkort megelőzően a világgazdaságok struktúrája rendkívül labilis volt, s ez végül is ahhoz vezetett, hogy e világgazdaságok mindegyike vagy a birodalommá válás, vagy pedig a felbomlás sorsára jutott. A modern világrendszer különlegessége viszont éppen abból fakad, hogy immár ötszáz év óta áll fenn mint világgazdaság, anélkül hogy világbirodalommá alakult volna – és pontosan ennek a különösségében rejlik erejének titka.

Ez a különösség nem más, mint a gazdasági szervezet kapitalizmusnak nevezett formájának politikai oldala. Hiszen a kapitalizmus mindig is azért volt képes lendületesen fejlődni, mert ennek a világgazdaságnak a határain belül nem egyetlen egységes politikai rendszer, hanem a politikai rendszerek sokasága létezett...

A kapitalizmus alapját az alkotja, hogy míg egyfelől a gazdasági veszteséget felszívják a politikai entitások, addig másfelől a gazdasági haszon – az elosztás során – magánkezekbe kerül…a gazdasági tényezők egy olyan kűzdőtéren belül működnek, amely hatalmasabb annál, semhogy bármilyen politikai entitás képes lenne teljes egészében ellenőrzést gyakorolni fölötte. Mindez a tőkések számára olyan mozgásszabadságot biztosít, amely strukturálisan megalapozott. Ez az, ami lehetővé teszi a világrendszer állandó gazdasági terjeszkedését, annak ellenére hogy e terjeszkedés előnyei rendkívül aszimmetrikus módon oszlanak el. A világrendszernek csupán egyetlen alternatívája lehetséges még, éspedig az, amelyik – amellett hogy képes lenne a termelékenységet magas szinten tartani és az elosztás rendszerét megváltoztatni – a politikai, valamint a gazdasági döntéshozatal szintjeinek újraegyesítéséhez vezetne…

…a világgazdaság kiterjedése a technológiai állapotának s különösképpen a világgazdaság határain belüli szállítás és érintkezés lehetőségeinek függvényében alakul.

A világrendszer…keretein belül széleskörű munkamegosztás áll fenn. A munka pedig nemcsak funkcionálisan kerül megosztásra, hanem földrajzi vonatkozásban is…a gazdasági feladatok világrendszer útján történő elosztása korántsem egyenletes. A gazdasági feladatok megosztása részben minden bizonnyal ökológiai feltételek figyelembevételének következménye de túlnyomórészt mégis a munka társadalmi szervezetének függvénye. A munka e társadalmi szervezete pedig megnöveli és legitimizálja egynéhány csoport azon lehetőségét, hogy…mások munkáját kizsákmányolja, azaz nagyobb arányú részesedéshez jusson a többletből.

…a világgazdaságban az uralkodó csoportok által igénybe vehető politikai elnyomás elsődleges területét a helyi (nemzeti) állami struktúra képezi. A kulturális homogenizálódás abba az irányba tart, hogy a vezető csoportok érdekeit szolgálja. A kényszerítő erők pedig elősegítik a kulturális-nemzeti identitások kialakítását.

Ez különösképpen a világgazdaság fejlett régióira érvényes…a nemzeti kultúrát gyakran olyan integrációként fogják fel, mint amely egyidejűleg szolgál egyfelől a világgazdaságon belül kibontakozó egyenlőtlenségek fennmaradását biztosító mechanizmusként, másfelől pedig az említett egyenlőtlenségek fenntartásának ideológiai álarcaként és igazolójaként.

A világgazdaság centrumállamokra és perifériális régiókra oszlanak. Szándékosan nem beszélünk perifériális államokról, hiszen a periféria egyik jellemzője éppen az, hogy a helyi állam általában gyenge…helyi állam nemléte (gyarmati függőség) másfelől az állami önállóság alacsony foka (neokolonializmusnak való alárendeltség) között mozognak."