Ott van a kommunista kormány. Bukóban van Gyurcsány. A hétvégén rettentő zavart beszédet tartott a helyzetről. A reformokat az szdsz vitte vakvágányra, az mszp-nek kard ki kard, ha valaki le akarja váltani, akkor álljon elő. Vége a folyosói terminátorkodásnak.
A kormánynak nincs mondanivalója. A gazdaság a stagfláció állapotában van. A súlyos megszorítások ellenére is nő az államadósság. 2007-ben nagyot vágtunk a hiányon, majd belegebedtünk, de még mindig szarul állunk: az 5,6%-os deficit nem más mint az elkeserítő 2004-es szint. Még mindig 1500 milliárd kell a nullszaldóhoz. Majd további 2000 milliárd kiadáscsökkentés ahhoz, hogy a régiós versenyben meg tudjunk állni.
Ekkora kiadáscsökkentésre Gyurcsány nem képes. Ehhez széleskörű kompromisszumra lenne szükség a társadalom minden rétege között, nem kihagyva a nyugdíjasokat és a szocialista párt pénzcsapjainál ülő talpasokat sem. A kompromisszumot pedig nem tudja megkötni egy hiteltelen hazug és félőrült kormányfő.
Gyurcsánynak nincs elképzelése a szükséges lépésekről. Miért is lenne? Mihez ért? Kommunikációhoz. Szerepléshez. Kampányhoz. Személye mögött nincs szakpolitikai gondolat, nem olvasta az elmúlt 30 év közgazdasági szakkönyveit. A hétvégén visszatért ahhoz, amihez ért: gyűlöletkeltéshez, a negatív kampányhoz, a szőröslábú, primitív jobboldaliakkal, fasisztákkal való riogatáshoz.
Hátra arc. Irány a Balkán!