A 20. század utolsó harmadában lezajló vallási folyamat Amerikában. Jelentősége abban áll, hogy megerősíti az amerikai civilizáció egyik sajátosságát, a vallásnak a mindennapokban betöltött kohéziós szerepét.
Amerikát szerencselovagok és vallási szekták tagjai alapították. Üldözöttségük ellenére nem voltak toleránsak, sőt. Épp megbékíthetetlen meggyőződésük miatt menekültek; képtelenek voltak kompromisszumot kötni az európai egyházakkal, így inkább új hazát kerestek maguknak. Az amerikai gyarmatokon minden államnak lett domináns vallása: északon inkább a kálvinizmus, a puritán szekták terjedtek el, délen az anglikán egyház vált dominánssá.
Az egyházak szerepe fokozatosan halványult az évtizedek során. Az európai fejlődéshez képest történő módosulások hullámszerűen következtek be. Ezeket a hullámokat nevezzük 'ébredés'-nek. Négy nagy ébredési hullámot különböztetünk meg: az első nagy ébredés az 1740-es évektől a 19. század elejéig tartott, a második a 19.század első felében zajlott, a harmadik a század végén, a negyedik pedig napjainkban.
Az első hullám jellegzetessége volt a nagy egyházközösségek megbomlása. Létrejöttek az egy-egy karizmatikus prédikátor vezette felekezetek - denominációk -, amelyek kevésbé terhelték híveiket bonyolult teológiai kérdésekkel, inkább egyszerű érzelmi tanításokhoz fordultak és megváltást ígértek. Ez a folyamat bizonyos mértékben ellentétes a kálvinizmus predesztinációs elméletével. A felekezetek egyéni békét hirdettek Istennel, az emberek teljes egyenlőségére alapozva. Az ébredés radikális ideológiai hátteret biztosított a polgárháború előtt. A gyülekezetek közötti verseny is ennek az időszaknak a terméke - a klasszikus liberalizmus versenyfelfogása kiterjed a vallási "szolgáltatások"-ra is.
A második hullám ideológiájának középpontjában a megváltás áll. A megváltást pedig már evilágon meg kell kezdeni: a társadalmat az egyének politikai-szociális egyenlőségére kell építeni. A második hullám prédikátorai síkra szálltak a rabszolgaság eltörlése és a négerek megtérítése mellett.
A harmadik ébredés a nagy bevándorlások időszakának folyamata. Alapja az a nézet, hogy a századforduló (érdekes, hogy minden századfordulóra várunk valamilyen nagy változást) Krisztus második eljövetelét hozhatja, amennyiben az emberiség megreformálja és jobbá teszi a világot. Ez a hit a vallási aktivizmus minden formájának nagy lökést adott.
Ekkor a vallás - mindegy melyik formájában - a beilleszkedés eszközévé vált. Az egyén vallásosságának demonstrálása a civil kurázsi része, a polgárok erkölcsi tisztaságának jelképe. A hihetetlen mennyiségű bevándorló lokális egyházközösségeken keresztül válik részévé az új társadalomnak. A befogadók pedig megkövetelik a részvételt! Teológiai szempontból további hígulást jelent ez az időszak, hiszen a távoli vidékek papjaitól kevéssé várják el az egyházi tanítások pontos ismeretét.
No comments:
Post a Comment