Az egész sártenger azon csámcsogott, hogy hatalmas vihar érkezik nyugatról. Hujj-jujj, hullanak az emberek, mint a legyek, nincs vasuti közlekedés az NSZK-ban, és ez soha még nem fordult elö, készenlétben a katasztrófavédelem, még a föböszme is ébren alszik, készüljünk elemózsiával, lehuzott redönyökkel és elemlámpával a soha nem látott viharra...
Aztán: p...füst. Még a papírrepülömet sem fujta el a szél az erkélyröl...Jobb félni, mint megijdeni, mondják...de azért ennyire???
No comments:
Post a Comment