Felzárkózás

Hankiss tegnap egy rendkívül érdekes vitát moderált. Téma a felzárkózás - ami a reformkor óta meghatározó célja a magyar politikának - ennek ellenére a 20. század elsö évtizede óta egyre tágul az olló a világ legfejlettebb országai és hazánk között.

Az elsö világháború küszöbén álltunk viszonylag a legjobban: kb 65-70%-kán az ekkor legfejlettebb Anglia-Belgium-Németország-USA teljesítményétöl. A lemaradásunk nött, de nem tragikusan a két világháború közötti idöszakban: a második világégés elött 60% körül álltunk. Aztán jött a nagy pusztítás, majd a 40 éves ázsiai uralom - amely ráadásul gazdasági összeomlással végzödött.

A 2000-es évek elején utolértünk magunkat és elértük a 80-as évek elejének életszínvonalát és kibocsátását. Mindez vásárlóerö paritáson alig 30%-ka a világ legfejlettebb államainak szinvonalának - dollárra átváltva pedig csak 12-15% . Vagyis az elmúlt bö évszázadban sikeresen megdupláztuk lemaradásunk mértékét - miközben a politika másról sem szólt, mint a felzárkózásról és az utolérésröl.

Andrew Cs. Janos amerikai professzor egyszerü ok-okozati összefüggésre épített modellel magyarázza a felzárkózás sikertelenségét: az ipari forradalom nem a termelési kultúrán keresztül hatott az elmaradott keleti társadalmakra. Közép-Európa elöször a fogyasztói mintákat kezdte el követni, amely természetesen erön felüli, a beruházásokat kiszorító fogyasztáshoz vezetett.

Miután a nemesség nem fektetett a termelés korszerüsítésébe, gazdasága versenyképtelenné vált és tönkrement. A dzsentri ekkor az állami adminisztrációban keresett megélhetést: a dualizmus korában létrejött egy "állam-középosztály". Ez a középosztály - hogy fentarthassa életszinvonalát - terebélyes államigazgatást hozott létre, magas adókkal, ismét csak kiszorítva a polgárság és birtokos parasztság beruházásait.

Tulajdonképpen a felzárkózás problémája ma is ugyanaz: a felzárkózáshoz hosszú éveken keresztül a mainál jóval magasabb beruházási rátát kellene elérni - a lakosság viszont erre nem hajlandó, mivel a fejlett ipari társadalmakból továbbra is elsösorban a fogyasztási mintákat követi. Ahogy Lengyel írja a lakosságról: elsösorban fogyasztani, másodsorban fogyasztani, harmadsorban fogyasztani akartak...