Mani

"a jövendö nemzedékeknek nehezükre esik majd elhinni, hogy egykor milyen nagy hatalom birtokosa volt Spárta"

a brutális spártai katonai hagyományok a 20.század közepéig fennmaradtak! A spártai harcosok egy kisebb csoportja a Peloponésszosz déli, a Tajgetosz hegység által elzárt tengerparti, kietlen síkságára költözött, s adta generációról generációra tovább genetikai kódját: A Mani síkság 2700 éven keresztül az ellenállás végsö bástyája volt! A pogányok itt tartották magukat legtovább a kereszténységgel szemben. A bizánci lovagok várai itt állták legtovább a török ostromot. Söt, még a 2.vh-ban is kemény partizánharc folyt ezen a kietlen, tüskebozótok uralta vidéken. A középkoran Mani elszigetelt, primitív feudális társadalom volt. A manióták állig felfegyverzett parasztok voltak, akik minden sérelmet véresen toroltak meg egymáson! A nök feladata, akárcsak Spártában a gyerekszülés. A fiúkat egyszerüen csak 'puskáknak' hívták. A tanyákon kötornyokat emeltek; belháborúik során gyakran egy család állt szembe másik tízzel, ilyenkor a toronyba húzódtak vissza.