Háború

Mától hivatalos. Grúzia kihirdette a hadiállapotot és hadat üzent. Az oroszok még vonakodnak elismerni, de a mai napon már a grúz hátországot bombázták. Lebombázták például Poti kikötőjét, amely fontos olajkikötő volt, amerikai/európai gazdasági érdek.

Az oroszok viselkedése alapján egyre inkább körvonalazódik az az elképzelés, hogy a háború orosz csapda volt. A grúz kormány hónapokkal ezelőtt figyelmeztette a nyugati vezetőket, hogy az oroszok háborúra készülnek.

Az orosz álláspont egyértelmű: nem engedik a nyugat befolyását a volt szovjetunió területén. Amikor felmerült Ukrajna NATO tagsága, az orosz diplomácia válasza: ez casus belli-t jelent. Grúzia már régóta zavarta Moszkvát. Innen indultak a virágos forradalmak. Amerikai kötődésű elnök. Makacs nép. Nem sikerült megbuktatni a kormányt, pedig az orosz szankciók komoly gazdasági nehézségeket okoztak - a grúzok talán még ma is fával fűtenek.

Grúzia kiváló ellenfél arra, hogy Oroszország ismét bizonyítsa erejét, kíméletlenségét, megnövekedett nemzetközi tekintélyét, zsarolási potenciálját. Grúzia elvileg nem mérhető az orosz katonai gépezethez. Minimális akadályt a terület természeti adottságai jelenthetnek - no meg az a kevés korszerű izraeli, ukrán, amerikai fegyver, amelyeket Grúzia az utóbbi hónapokban szerzett be.

Az orosz stratégia a következő lehet: felfegyverezni az oszéteket, bíztatni őket a grúzok provokálására, eközben az orosz hadsereg felkészül. Ha a grúzok megelégelik a helyzetet és elindulnak rendet tenni Oszétiában, akkor az orosz hadsereg beavatkozik. Jellemző módon ugyanúgy, ahogy a NATO beavatkozott Koszovóban. Hivatkozási alap: humanitárius helyzet. Hogy az oroszokat bármikor érdekelte volna egy másik nép humanitárius helyzete felettébb kétséges.