Mark Leonard

ML ezzel a rövid munkával kíván reflektálni az ezredfordulót követő évek köldöknéző transzatlanti vitájára. A szerző alapvetése, hogy Európa létrehozta a 21. század nemzetközi kapcsolatainak alapvető működési modelljét, a közös értékeken, normákon alapuló európai közösséget, amelyre példaként tekintenek az amerikai hegemóniával egyre elégedetlenebb világ régiói.

Az európai politika dinamikája a 17. században létrehozta a nemzetállamot, amely minden korábbi politikai testnél hatékonyabb szerveződés volt. A 21. század kihívásai azonban már meghaladják a nemzetállamok lehetőségeit. Senki nincs abban a helyzetben, hogy kontrollálja a globalizáció erőit vagy egymaga megállítsa a globális felmelegedést!

Az új európai modell erőssége a hálózat jellegéből adódik. A hálózat lényege, hogy senki nem birtokolhatja teljesen, senki nem uralhatja! Az európai intézmények tulajdonosai a tagállamok, amelyek arra használják ezeket az intézményeket, hogy a közösségi politikák formálása révén befolyásolhassanak olyan folyamatokat, amelyekre magukban semmi befolyásuk nem lenne.

A hálózat másik nagy ereje a rugalmassága. Az európai projekt válságokon keresztül fejlődött, kevésbé rugalmas szervezettel rég megbukott volna. A hálózati struktúra azonban mind belső mind külső erőktől megvédte a projektet. A tagállamok megosztására irányuló külső szándékok eddig csak átmeneti eredményt hoztak.

Az EU-nak ugyanis sikerült megfordítania a hatalmi egyensúly logikáját. Amennyiben a kiegyensúlyozandó politikai entitás egy hálózat – egy klub, amelynek nincs kemény közepe – mint egy billiárdgolyónak – akkor a klasszikus metafora szerint nekiütköző külső billiárdgolyók nem pattannak le róla, hanem belefolynak, beleragadnak a közösség végeláthatatlan tárgyalásaiba, technikai eljárásaiba.

Az új évszázad európai rendje a felügyeleti hatalmon alapszik. A nemzetközi társadalomban éppúgy mint egy államon belüli társadalomban érvényesül Foucault megfigyelése: a fejlett társadalmak a rendet a társadalom alanyainak ön-felügyeletére építik (adatbázisok, azonosítószámok, törvények) ahelyett, hogy időről időre látványos kivégzéseket, büntetéseket alkalmaznának – amely a megfélemlítő hatalom eszközei. Foucault szerint a társadalmi rendet nem a rendfenntartó erők tartják fent! A rendet a társadalmi alanyok többségének érdekeltsége biztosítja. Ugyanez érvényesül a nemzetközi rendszerben is: amennyiben békét és fejlődést akarunk, akkor a nemzetek többségét érdekeltté kell tenni! Nem elég időről időre lerohanni egy-egy lator államot!

Az európai felügyeleti hatalom működésének alapja a nemzetközi jog. Az európai projekt lényege a 80000 oldalnyi Acquis. A rendszer működésének lényege, hogy a tagállamok internalizálják ezt a joganyagot, tartják be a szabályokat és közben figyelik a többiek hogyan teljesítenek. Az utóbbi évtizedekben átalakult az európai politikai diskurzus. A szavazópolgárok éberen figyelik, hogyan teljesít kormányuk a többi európai kormányhoz képest.

Európa külső hatalmának nem a katonai erő a forrása. Európa a világ legnagyobb gazdasága és a világ legnagyobb piaca. A tagállamokon kívül közvetlenül kapcsolódik hozzá a Balkán, Törökország, Észak-Afrika, a Közel-Kelet és az ACP országok csoportja. Az európai gazdasági zónában él a világ lakosságának egynegyede. Ennek a gazdasági zónának a szabályait Brüsszelben írják.

Az európai zóna vizsgálata rámutat az európai hatalom jellegére. Ez a hatalom transzformatív jellegű. Nem képes kikényszeríteni változásokat, de képes rávenni társadalmakat, hogy a változásokat belülről kényszerítsék ki. Az európai határozatok nem egy nagyhatalom diktátumaiként jelennek meg a külvilágban, hanem egy klub szabályaiként – amelyeket tiszteletben kell tartani ha valaki kapcsolatba kíván lépni vele.

Az európai klub piaca, társadalma, szabályai, társadalmi egyensúlyra és fenntartható növekedésre épülő modellje olyan vonzó a környező társadalmak számára, hogy a legnagyobb büntetés, amelyet az EU kiróhat egy társadalomra, ha egyáltalán nem foglalkozik vele! Ugyanakkor az EU megjutalmazhatja azokat, akik jól viselkednek. A jutalmak jutalma a tagság ígérete. Ez az ígéret egy évtized alatt átalakította a kelet-európai társadalmakat!

Az EU sikere ösztönzést jelent a világ régiói számára, hogy létrehozzák saját regionális szervezeteiket. A regionalizmus szelleme kiszabadult palackjából. A világ jövőjét nemcsak a keleti óriások, Kína és India felemelkedése fogja meghatározni, hanem az olyan regionális együttműködések, mint a MERCOSUR, az ASEAN, az APEC, esetleg az Arab Liga, Afrikai Unió, amelyek a kisállamoknak is lehetőséget adnak saját sorsuk alakítására.