Zbigniew Brzezinski

Brzezinski majd egy évtizede írott könyve elgondolkodtat. Egy nagyszerű példája a geopolitikai gondolkodásnak, amely sok tekintetben másként, ha tetszik a gyermeki logika erejével láttat.

A geopolitikus másként látja a világot, melynek térképét feje tetejére fordítva nézi, s amelyet egy sakkjátszma játékterének képzel. A játék tétje a világ – mint földterület – feletti uralom. A sakktábla közepén Eurázsia központi területe áll, amelyet körbevesznek a peremterületek: Nyugat-Európa, Kelet-Ázsia és a Dél. A fordított térkép nézőpontjából Afrika a periféria, Amerika egy távoli sziget csupán!

Mégis ennek a szigetnek egy parányi területérők irányítják jelenleg ezt a világot! Brzezinski történelmi példákat sorolva bizonyítja: olyan globális hegemóniával, mint a mostani USA, még senki nem rendelkezett! Bár a han Kína, illetve a császári Róma a hatalom mind a négy döntő kategóriájában (katonai erő, technológia, gazdaság, kultúra) elsők voltak, a világot nem uralták, csupán Eurázsia peremvidékein lehettek hegemón hatalmak. Két másik világbirodalom pályázhatna még az USA-hoz hasonló pozícióra a történelemből: a mongol birodalom (ők központi uralom helyett inkább asszimilálódtak) illetve a brit birodalom (amely azonban nem minőségi fölényével előzte meg a versenytársait, hanem azok gyengeségét használta ki, és birodalma az első kihívásra összeomlott). Az USA hatalma azonban láthatóan mindkettőnél tartósabb és valódibb: három világháborút fölényesen megnyert, ez alatt uralkodó elitje intakt maradt.

A sakktáblán több játékos küzd minél nagyobb befolyási övezet feletti uralomra. Természetesen az USA kiemelkedő játékos. Amerika döntő befolyást gyakorol Eurázsia peremterületeire nyugaton és keleten. Fő vetélytársai a szuperkontinens központi területeit uraló Oroszország és Kína. A nyugati peremterületen Franciaország és Németország törekszik független hatalmi centrum kiépítésére. Mindkettő Európa egységesítésére törekszik. Délen India hatalmi ambíciói éledeznek. A keleti peremterületen Kína robbanásszerű fejlődése alakíthatja át a hatalmi viszonyokat.

A szerző szerint a sakkjátszma fő játékosai tehát: USA, Oroszország, Kína, India, Párizs-Berlin tandem. A játékosok közé nem került be két tradicionális nagyhatalom: Anglia és Japán. Angliát Brzezinski egy nyugdíjas játékosnak tekinti, aki a babérjain ül, de sem az egyesült Európa kialakításába, sem a világpolitikába nem kíván beleszólni; ha megteszi többnyire amerikai szövetségesként szólal meg. Japán a második világháború óta önmegtartóztató külpolitikát folytat – annak ellenére, hogy minden képessége megvan ahhoz, hogy egyenrangú játékosként üljön az asztalhoz.

A játék egyik fontos kérdése: ki milyen geostratégiai pilléreket – geostratégiai jelentőséggel bíró földrajzi pontokat – tud elfoglalni. A tengeri hatalom USA számára Eurázsia peremterületei a lényegesek. Brzezinski a következő pilléreket határozza meg: Törökország, Irán a Dél kulcsfontosságú pontjai. Azerbajdzsán kulcsfontosságú országút az energiában gazdag területek felé Oroszország számára, ugyanúgy, mint Ukrajna nyugat felé. Keleten: Korea gazdasági erejével önálló tényező lett, Indonézia pedig a délkeleti periféria gyenge láncszeme.

Az amerikai geopolitika a következő döntő kihívásokkal és kérdésekkel szembesül a 90-es évek közepén: Milyen Európa kívánatos az USA-nak? Milyen Oroszország felel meg Amerikának? Kialakulhat e Belső-Ázsiában egy új Balkán? Milyen távol keleti szerep vállalására célszerű bátorítani Kínát? Létrejöhet e egy, az amerikai hegemóniára veszélyes eurázsiai szövetség?

A kérdések egy része mára aktualitását vesztette. Oroszország rengeteget változott tíz év alatt. A kilencvenes évek kaotikus viszonyai helyett ma egy erejét, speciális identitását visszanyert energia-nagyhatalom. Kína gazdasági lendülete nem tört meg, és az ország nem csak ázsiai regionális hatalomra törekszik. Úgy néz ki, az amerikaiak jóslata – miszerint Kína lesz az új versenytárs – önbeteljesítő (hiába figyelmeztetett a szerző).

Brezinski leginkább aktuális elemzése ma a Délről írott fejezetben olvasható. Közép-Ázsia az új balkán, amelyért a nagyhatalmak versenyeznek: Délről az USA, északról Oroszország, keletről Kína. A térség saját játékosai pedig Irán és Törökország. A térség több, instabil országot tartalmaz. Üzbegisztán majdnem egységes nemzetállam, így a leginkább ellenálló minden külső beavatkozással szemben. Kazahsztán hatalmas területű, ritkán lakott ország, amelynek jelentős orosz kisebbsége van. Tádzsikisztán talán a legkevésbé fejlett, Türkmenisztán pedig végletes diktatúrában él. A legnagyobb azeri közösség nem Azerbajdzsánban, hanem Iránban él. Afganisztán négy nagy, egymással majdnem egyező létszámú nemzeti közösségből áll. stb…